Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

Inaszakadtaknak tagjaik megelevenednek, az erőtlenség el tűnik, az előbbi épségek viszsza-tér, úgy annyira, hogy azonnal ágyokból fel- kelnének , talpokra állanának, és kedvek szerint mint annake- lotte fel 's alá járnának. Híjába való idő vontatás volna, ha azon örömet, vigasságot, és álmélkodást, melly ebből nem tsak ezen fő Méltóságok, és az ő udvari lselédek, hanem az egész Tartománynak hiv jobbágysági között keletkezett légyen, elő beszélni akarnám ; mivel ebből is elegendőképpen ki - tettzik, hogy midőn ezen Hertzegi Személlyek az el-tökéllet fogadások elégtételére útnak indulnának , nem tsak számos udvariak, hanem a' •Tartománynak több fŐ és alatson renden lévő Nemeseik-is az Ő hív jobbágyokkal edgyiitt szűnetlen háláadások , és örvendetes köny- húllatások között már a’ Felséges Istent, már az Ő szent Annyát ditsöitvén egész Mária Tzellig köveiték őket.

Történt azonban , hogy , midőn a’ Stá- jeri havasok közzé jönnének, fel-felé, menő ösvényre találnának, és az igaz útról el-tévellyednének : de leg-ottan Vezért kűlde nékiek a’ kegyelmes Isten, tudniillik Sz. Wentzelt, vagy is egy Angyalt, ki Szarándok képében hozzájoli szegődé : és