Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

nevezetű hetedik Apátúrnak szívét fel-in- dítani, hogy az ö szerzetes Fiai közzűl egyet a’ Tzelli völgybe rendelne, a’ ki nem tsak a Klastromhoz (melly húsz mért- főldnyire távúi esik) tartozandó jószágnak szorgos gondgyát viselné, hanem főképpen mind a’ havasok ligees helyei között nyájo- kat^lcgeltetö tudatlanpásztortoknak, mind pedig a’faházíkokbanszéllyel lappangó szegény pórembereknek lelki kenyeret is szegdelne, őket lápláná, ’s legeltetné.

Ezekre választa egyet, a' ki mind a’ .két terhnek el viselésére elégséges vala, tsak az kár, hogy annak tulajdon nevét, vagy a’ régi időknek agyarimeg emésztették, vagy a’ Klastromi tűz gyúlladások szemeink elöl hamuba keverték. De akár hogy légyen, az még is bizonyos, hogy ez a’ tökélletes Férjliú az Istennek ájtatos, és nagy kedves szolgája vala. Bár egyebet ne említsünk, elég az, hogy a’ mi Őseiktől olly tekintetben, és tiszteletben tartatott mindenkor, hogy annak jámbor, és tökélletes életét akarván ki - jelenteni, a’ fejét környűi vévo súgárokkal irták-le.

A' mi pedig különös, és tekintetes szentségére válik ezen Lámbertí Benedic- tinus szerzetes Atyánkfiának, az a’ legfőbb, hogy orendkívül való fiúi ájtatósság-