Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

vakra „szentséges szűz Mária, könyörögj érettünk“ mindnyájan fölkelnek , és az egyházból — előre vitetvén a kereszt — mi által egyedül van az atyához menetünk — azután a szentek képeivel ékesített zászlók, Jézus által kivitt győzelmünk mind annyi jelképei, követi a nép — tiszte— ségesen énekelve vagy imádkozva, harangszó alatt. Mikor a vetésekhez érkeztek , a pap maga háromszor énekli e szavakat „hogy a földnek bő gyümölcseit adjad, megtartsad“ s az alatt a vetésekre keresztet vet, a nép is ugyananyi- szor felel „téged kérünk sat. Áldáskoszorú után egy mi atyánk és alkalmas ima következik, ezután pedig a világnak négy tájéka felé fordulván a pap, egyegy üdviratot és imát, s hol szőlők vannak, azokra is egyet mond. Mind ez imában a földi termesztményekre, ahatárnak akármellyik részén vagy tájékán legyenek, áldást kér. Ezek után hason renddel, mint jött, visszamegy a diszmenet, és mikor az egyházhoz közelit, a kar elkezdi szent Ambrus énekét, mi után vagy a boldog asszony, vagy az egyház pártfogójáról karvers és ima, azután sz. mise következik, kivéve, ha a szokás vagy a püspök a sz. misét diszmenet előtt végezni parancsolná.— Ekép végeztetik a keresztjáró héti diszmenet is, csakhogy az egyház vagy kápolnában , hová a nép megy, a vetések áldása helyett, ha lehetséges, sz. mise szolgáltatik.

Ezen alkalommal, midőn a vetéseket látjuk, forgassuk elménkben, hogy Isten kezében állnak azok. 0 az, kinek mindent, mi élelmünk, ruházatunk, lakásunk, és egészségünk fentartására szükséges, köszönnünk kell. De készek is legyünk — Isten akaratára hagyván magunkat — még akkor is az ö jóságát magasztalni, midőn bölcsességének tanácsából jégesővel, szárazsággal sat. eltörli reményünket. Ne ellenkezzünk rendelésével, ne zúgolódjunk ellene, mert ki, kevés kenyérrel sok ezer embert kielégített, annyi beteget meggyógyított, a fölháborodott tengernek, és szélvésznek csöndet parancsolt, tud rajtunk is segítni; és ha nem segít, miben hozzá folyamodunk, megnyerjük kérésünk fo- ganatát másban, mit részünkre üdvösebbnek tart.

— 148 -