Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
78 volt néhány utazó társa, kik apostoli foglalkozásban öt segítők. Hová az apostolok magok nem mentek, segédtársakat küldőnek. Ha új községet aiapítának sezt el kelle hagyniok, hogy máshol is alapítsanak, elmenetök elölt elöjárókat és tanítókat rendeltek, kik a megkezdett munkát folytassák. Görögország s kis Ázsiában mindenütt, hol Pál községeket alapított, tanítókat s püspököket rendelt, kiknek különös szabályokat adott, mellyek szerint Isten híveit megtartani, szaporítani, s vezérleniök kelle. Timotheus tanítványát efe- zusi, Titust crétai püspökké tette. Ezt cselekedte Péter is, midőn Olaszországbai költözésekor az általa alapított anti- ochiai községet elhagyá. E szokást a kér. kath. anyaszentegyház mindig megtartotta s megtartania kellett is, Jézus üdvös intézményének föntartására. Mindig szükségesek olly férfiak , kik az üdviratot nemcsak a feledékenység, hanem meghamisítástól is őrizzék, biztosítsák s terjesztésén folytonosan munkáljanak; mert annak Jézus tanítása szerint a föld minden lakosaihoz kell jutnia , mivel egykor egy pásztor s egy akol leszen. (Ján. X. 16.). E férfiakat mi papoknak nevezzük. 37. §. Hajnyirás (Tonsura). Az egyházi rendbei fölvevés hajnyirás által történik. A hajak legrégibb időtől fogva legtöbb népnél a hiúságnak voltak tárgyai. Hajaknak e lenyirása a püspök állal tehát igen alkalmas jelkép, annak, ki az egyházi rendbe fölvétetik, szivére kötni, hogy, mint pap, minden hiúságról lemondjon, kívánságai már ne a földi javakra s örömekre, hanem fölfelé — jobb életre — mellynek megismerését és szeretetét a hívek közt terjesztenie kell — legyenek irányozva. Legfőbb gondja legyen Jézus tanítását tökélyesen érteni, hogy arra másokat is taníthasson. Legyen híveinél
