Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
— 56 melly kettőben áll az embernek végczélja. Minthogy pedig az embernek különféle korban és állapotban különféle isteni segélyre van szüksége ; a szentségek is különfélék. így , midőn az ember e világra jő, keresztségben az eredendő bűntől fölmentetik, a kárhozat örökségéből, mellybe Ádám vétke által esett, kitisztul, Istennek választott népe közé fogadtatik, s örök életre bélyegeztetik. Mikor eszével kezd élni, s jót a rosztól megkülönböztetni, a bérmálásban harczra fölfegyverkeztetik, hogy a hitet állhatatosan vallja, és a szerint éljen. Ha pedig vétkezett, büntörő szentség által bűneitől ismét fololdatik, és az oltári szentségben, az erősek kenyerével , Jézus Krisztusnak valóságos teste és vérével meg- erösíttetik. Ki egyházi szolgálatra vagy házasságra szándékozik lépni, arra az egyházirend szentségében különös isteni segítséggel megajándékoztatik, hogy hivatalát Isten dicsőségére a és hívek üdvére szentül véghez vigye ; erre pedig a házasság szentségében elkészíttetik, hogy a házasság terhét könnyebben viselje, és annak kötelességeit teljesítse. Ki pedig ez élet pályafutásának végére jut, utolsó kenet által a halhatatlanság útjára elkészíttetik. Az eddig mondottakból kiviláglik, hogy a hét szentség közül legszükségesebb a keresztség és a büntörő szentség., mellyekben az eredendő, s keresztség után elkövetett bűneinkből kitisztulunk; azért ezen szentségek holtak szentségeinek neveztetnek. A többi szentségeket pedig csak azok vehetik föT, kik minden vétektől tiszták és Isten kegyében vannak, miért is ezek élők szentségeinek mondatnak. Amazok az üdvre szükségesek és Isten kegyelmét megszerzik; ezek pedig hasznosak és Isten kegyelmét bennünk öregbítik, azonkül különféle állapothoz alkalmas segélyt eszközlenek. 30. §. KeresztségIsten már az ó szövetségben megparancsolta a zsidóknak, főkép, kik törvény értelme szerint valami módon
