Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

50

ezen szokással is hitét nyilván vallja, miszerint egy szin alatt is szinte úgy jelen van és vétetik Krisztus teste s vére, mint mindkettő alatt.

26. §.

Szent misének vége.

A pap az angyali vendégség után elmondja előbb az oltárnak bal szárnyán az úgynevezett postcommunio-t, melly szentirásból vett olly hely, mellyben mindig Isten sze- retete és irgalmassága dicsöittetik, s mi viszonszeretetre s hálára ébresztetünk. Azután az oltár közepét megcsókolván hálaadásul, hogy angyali vendégségben részesült, onnét köszönti a népet, mondván: „Dominus vobiscum — az Ur veletek“, és az „oremus, imádkozzunk“ szóval arra ébreszti, hogy magát lelkében, s imájában hozzá csatolja, és ajtatos örömmel mondja az Ur asztala után mondandó hálaadásokat, inellyek az egyházi idöhez vagy más körülményekhez szoktak lenni alkalmazva, és mellyeket, miután a pap e szavakkal : „Per Dominum — a mi Urunk Jézus Krisztus által“ sat. elvégzett, a nép, az oltárszolga által, amen-t felelvén , azokat helybenhagyja, magáévá teszi, és azoknak meghallgatását az Istentől kéri.

Az „Ite, missa est,— menjetek, már megvan amise“ — által a pap, a misének végét jelenti; a kar pedig és az oltárszolga : „Deo gratias“ felelettel az Istennek hálákat mondanak. Az áldozár az oltár közepén mélyen meghajolva kéri az Istent, hogy a végbevitt áldozatot kedvesen vegye; neki is, azoknak is, a kikért azt bemutatta, üdvössé tegye, és ismét a néphez fordulván, megáldja azt e szavakkal: „Áldjon meg titeket a midenható Atya, Fiú és sz. Lélek Isten : mire a nép amen-t mond. Azután a pap az utolsó üdviratot mondja. Mi pedig adjunk hálát az Istennek , hogy megengedte ezen áldozatnál jelen lennünk ; kérjük öt, hogy a melly ajtatos érzések és gondolatok az alatt szivünkben támadtak;