Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
46 telet és dicsőség,“ A három első kereszt jelenti a három személyből álló egy Istent, kinek nem magunk, hanem ez áldozatban jelenlevő Jézus Krisztus által illendő tisztelettel és dicsőséggel áldozunk: a két második kereszt pedig azt jelenti, hogy nem az Atyának és sz. Léleknek, hanem a Fiúnak személye van a kehelybeni vérrel egyesülve. Mindezen ima: „Per omnia secula seculorum — mind örökkön örökké“ — szavakkal fejeztetik be, mellyekre a nép az oltárszolga által amen szóval felel. Mig a pap imádkozik, kérjük mi is a mennyei Atyát, hogy ezt a megbecsülhetlen áldozatot nekünk, jelenlevőknek és minden kereszténynek üdvösnek lenni engedje. Ezután a pap és a nép az áldozáshoz készülnek. Együtt imádkozzék az Ur imádságát, vagyis a miatyánkot, hanem mint bűnös, az Istent nem meri egyenesen atyának nevezni, azért mintegy magát mentegetni akarván, a miatyánknak élőbeszédében erősíti; hogy csak Krisztusnak, ki minket miatyánkra tanított, üdvös parancsaitól bátoriüatván, merjük mondani: „Mi atyánk, ki vagy mennyekben“ stb. Az utolsó kérést; „De szabadíts a gonosztól“— tovább folytatja ezen imával: „Libera nos quaesumus Domine“ sat. — mellyben elő— számlálja,hogy minő roszaktól szabadítson meg leginkább minket az Isten, és bogy a szenteknek érettünki csengéseire nézve békességgel áldjon meg. Továbbá mint ezen imáját az anya- szentegyháznak szokott szavaival: „Per Dominum nostrum — mi Urunk Jézus Krisztus által, ki te veled“ sat. befejezi, azalatt a szent ostyát kelté töri, egyik részét azonnal a tá- ronyra teszi, másikból pedig ismét egy keveset eltör, és mint: „Pax Domini sit semper vobiscum“ szavakkal a jelenlévőknek azt kívánja, hogy az Ur békessége legyen velők , a kis töredékkel a kehely fölött három keresztjeit húz , és azonnal a kehelybe ereszti; melly szertartás azt jelenti, hogy Krisztus teste és vére, melly a sz. miseáldozatban ed- dig egymástól titkosan elválasztva adatott elő, úgy, mint kereszt- halálakor egymástól elválasztattak, ismét egyesültek föltámadáskor.
