Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
37 — hitnek elkezdőjére s elvégzőjére, a Jézusra.“ (Zsid. XII. 2.) Elején a hitvallomásnak kezeit az ég felé emeli, honnan az atya irgalmassága, a fiú szeretete által a hitnek világa jőve, s hová nekünk világit , reményünk hűz, s szeretetünk igazít. Azután kezeit melle fölött összeteszi, mivel a hitet, mint legdrágább kincset, szivébe rejti, ezt, mint legkedvesebb zálogot, szivében megőrzi, és inkább éltét, mint hitét, akarja elhagyni. Midőn a pap e szavakra jő: „Hiszek Jézus Krisztusban , ki irántunki szeretetböl és üdvünkért sat.“ térdet hajt, mint az angyalok s a napkeleti bölcsek tettek, hogy az Isten emberréi létének nagy titkát imádja s hogy már külső jel által is megmutassa hitét Jézus istensége felöl. — Az alatt minden jelenlevő abban egyesüljön a pappal, hogy a keresztény kath. hitnek minden ágazatit rendíthetlenül hi- gye, és mindenkor kész legyen annak erkölcsi parancsait híven teljesítni. Mert hit nélkül lehetlen kedvesnek lenni az Istennél (Zsid. XI.). 19. §. Felajánlás (Offertorium.) A pap vagy mindjárt az üdvirat, vagy a hittvalloinás után ismét a néphez fordulsekép köszönti azt: „Az Ur veletek,“ és elmondja a fölajánlást, melly vagy a szentirásból, vagy máshonnét kiemelt, és az egyházi idöhez alkalmazott mondás. Azután a kelyhet fölbontja, ostyaabroszt (corporale) terit az oltárra, a táronyt (patena) melly a kelyhen van, a rajta levő ostyával együtt elveszi, és ezt fülebb tartva, égre emelt szemekkel, egy ajtatas imádsággal Istennek fölajánlja. Azután a kebelybe bort tölt és ebbe kevés vizet elegyít részint, mert Krisztus oldalából is a keresztfán vér és víz folyt ki; részint hogy ez által Krisztus istenség- és emberiségének egyesülése jelentessék : részint pedig azért, hogy a népnek, melly sz. János titkos jelenése könyvében vízhez hasonlíttatik, az ö fejével Krisztussali egyesülése pél-
