Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

35

e csóknál: „Vajha bűneink üdvirat hirdetése által eltöröltetnének,“ az oltárszolgák pedig vagy a kar a nép nevében: „Laus tibi Christe dicsőség neked Krisztus-salfelelnek.

Valahányszor tehát halljuk vasár- vagy ünnepnapon az üdvlevelet vagy az üdviratot akár az oltárnál, akár pedig szószékben olvastatni és inagyaráztatni, mondjuk szívünkben sz. Dáviddal: „Boldogok a vétek nélküliek az úton, kik az Ur törvényében járnak. Boldogok, kik az ö bizonyságit vizsgálják, s teljes szívből keresik öt. Hálát adok neked egyenes szívvel azért, hogy megtanultam a Te igazságod ítéleteit. — Kívánva kívánta lelkem a te igazságidat minden időben. Adj értelmet nekem, és megőrizem azokat teljes szívemből.“ (CVIII. zsolt.) Jusson eszünkbe sz. Pál intése is, hogy nem a törvénynek hallgatói, hanem cselekvői igazak Isten előtt (Rom. II. 13.). Nem elég tehát, nem is kedves szolgálat Isten előtt az ö igéit csak füllel hallgatni , hanem szükséges azokat érteni, szívre kötni, emlékezetben tartani és cselekedettel teljesíteni.

17. §.

Szent beszéd.

Miután az üdvirat fólolvastatott, régenten a püspöktől vagy a püspök által rendelt paptól megmagyaráztatott s belőle a jelenlevőkre hasznos tanulságok alkalmaztattak. Ezen szokás mostani időben is sok helyen megtartatik. A pap az íidviratot anyanyelven felolvassa a népnek, megmagyarázza azt, s abból a jelenlevőkre szükséges alkalmazási tesz. E tanítás vagyis szent beszéd többnyire a sz. miseáldozattól elkülönöztetik.

Az anyaszentegyház Jézus s az apostolok példáját követi , midőn nyilvános isteni szolgálatnál a szentirásnak felolvasott szavait magyarázza s a népnek szivére köti. Krisztus maga 3. évig tanította az embereket, mielőtt érettök az

3*