Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
150 mit az anyaszentegyház inai napon ül. — Urunk mennybemenetelének napja legyenminden kereszténynek legnagyobb örömünnepe. Szeretett Üdvözítőnk mennybemeneteléről tanit- ványinak s mindnyájunknak monda: „En az én s ti Atyátokhoz megyek, az én s ti Istenetekhez. Ott elkészítem nektek az örök lakhelyet.“ 0 övéiért imádkoza, hogy ők is oda jöjenek , hol ö van. Mennyben van most ö s hatalmas szószóló Istennél azokért, kik öt isteni Megváltó s tanítónak ismerik, s sz. tanítása szerint élnek. Legyen ez éltünkben s halálunk óráján legnagyobb vigaszunkra , ha mi ez életben szenvedünk s végre a halál keserűségét tapasztaljuk : emlékezzünk meg, hogy ez életnek minden szenvedése össze nem hasonlítható ama kimondhatlan boldogsággal, mit Jézus nekünk a mennyben készített; ha pedig e világnak javaiban részesülünk, gondoljuk meg, hogy csak rövid ideig tartanának ezek s az örökké tartandókkal fölcserélendök. Ne ragaszkodjunk tehát olly igen e földi javakhoz, élvezzük mértékletessen ez életnek múlandó javait, éljünk tisztán , józanul s igazán, hogy ama boldogságra, mi részünkre ott — a mennyben — van, méltóknak találtassunk. Ez pedig ineg- lörténendik, ha mindig Jézus tanítása szerint élünk. 72. §. Pünkösd. „Pünkösd,, ezen görög szóból n.e/re^o^ (diák. quinquagesima) származik (magyar, ötvenedik), minthogy a zsidók a pünkösdöt husvét után 50-dik napon tárták. — Üdvözítőnk mennybenmenete után az apostolok visszatértek Jeruzsálembe , s ott — mint közönségesen olvassuk — Mária , János anyja, Jézusnak egyik tanítványa házában laktak. Olt \árták ők Jézus parancsa szerint folytonos imákközta nekik ígért vigasztalóra, ki Jézus mennybemenetele után 10-dik napon el is jőve s malasztjával őket ineglölté. Az apostolok,
