Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240
IM — vannak kereszlségkérök, megkeresztelteinek. Azután a papok az oltárhoz mennek és annak lépcsőjénél földre borulnak , a kar pedig az alatt a szentek áldáskoszoruját énekli, így folyamodik az anyaszentegyház legmélyebb alázattal Isten irgalmához. Illy gondolatokkal kell foglalkoznunk keresztvíz szentelése alatt, melly legalkalmasb idő a kereszt- ségben kötött frigy megújítására; és szivünkre vennünk, hogy csak akkor lesz vigaszunkra Jézus halála, örvendetes pedig a föltámadás, mikor lelkismeretünk nem vádol, hogy kereszíségben tett Ígéretekkel ellenkezőleg élünk. 68. §. Szent Mise. Szentek áldáskoszorúja vége felé a pap fölkel, ártatlanság s örömet jelentő fehér ruhát ölt magára. A miséző pap szokás szerint az örvendetes „Judica“ zsoltárral és közgyónással kezdi a sz. misét, teljes örömmel „Gloria“-t énekel , mire az anyaszentegyház is elvetvén gyászát, örven-. detes harang,-zene- és énekszóval zengedez. Az üdvlevél arra figyeltet, hogy lelki halálunkból Krisztussal uj életre támadtunk. Üdvlevél után a pap és a kar egymást fölváltva háromszor, mindenkor föntebb hangon, örvendetes „allelujat“ énekel, Jézus föltámadása fölötti örömét jelentvén ki. Az üdvirat Jézus föltámadásának némelly örvendetes körülményét adja elő, úgy mint; hogy, midőn Mária Magdolna némelly asszony társaival a koporsóhoz ment, Krisztus testét már nem találta, hanem Isten angyalától azt hallá, hogy már Jézus föltámadt. „Credo“ nem énekeltetik, mert az apostolok még Jézus föltámadását nem hitték. S mivel e napon soha sem volt szokásban, hogy az Ur asztalához mentek volna a hívek, a fölajánlás is elmarad. Az eddig elöadatott szertartások valóban igen illenek a mai naphoz. Tegnap az egyházban minden égő gyertya eloltatott, mert a világ világossága is eloltatott; ma ismét
