Zimmermann Jakab: A vallási szokások és szertartások magyarázata (Pest, 1847) - 24.240

halálakor magrémült természetnek megindulását jelenti, mikor t. i. a nap homályba borult, és három óráig tartó sötétség lön a földön , a templom kárpitja kelté szakadt, a föld megindult, a kősziklák megrepedtek, a holtak sírjai megnyíltak, és sokan közölök feltámadván, a városban ismerőseiknél megjelentek. Erre az oltár mögött égő gyertya elÖhozatik, és az eloltott lámpák meggyujtatrtak, a hívek pedig csöndesen haza mennek. Ez Krisztust példázza, ki álomhoz hasonló rövid halál után ismét föltámadt.

Midőn e hajnali zsolosmán jelen vagyunk ; gyászoljunk mi is, s kössük igazán szívünkre az apostol szavait: „Krisztus engedelmes lett érettünk mind halálig, és pedig a kereszt haláláig.“ Mikor a kar a mi ser ere zsolosmát énekli, essünk térdeinkre, és szivünk keserűségében kérjük Istentől bűneink bocsánatát. Mikor a zörgést halljuk, juttassuk eszünkbe a természet zavarodását, mit látván a keresztnél álló százados és a többi nép, mintegy mély álomból föl.— ébrédve mondák: „Ez bizonyára Isten fia voll“ — és mellüket verve tértek vissza a városba. Mi is mélyen megindulva , bánattal és keserűséggel megtelve, jobbulásunkat erősen fogadva, térjünk vissza lakunkba.

62. §•

Zöldcsötőrtők.

E nap közönségesen még most is Ur vacsorája napjának neveztetik, azért, hogy Krisztus szenvedése előtti napon vacsorálván, miután megette volna tanitványi- val a húsvéti bárányt, az oltári szentséget rendelte, és meghagyta, hogy azzal a hívek az ő emlékére minden időben, míg a világ áll, éljenek. Mi magyarok zöldcsötörtök- nek híjuk, hihetökép a getszemanni kerttől, hova Krisztus ez utolsó evése után ment vala, hol imádkozott, halállal küzködött és megfogattatott. Valamint a régieknél, úgy most is, e nap az oltári szentség rendeléséért örvendetes ugyan;

— 123 —-