Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
87 gyobb pompával tartja az anyaszentegyház. Előre vitetik a’ kereszténység’ gyözödelmes zászlója a’ kereszt; ezt követik a’gyermekek, a’ fölserdítlt ifjak és a’ meglett emberek , kik közül a’ mesterséget iizök saját lobogóik alatt sereglenek össze. Ezek után megy az éneklő kar, a’ szerzetesek, a’ világi papok és a’ káptalanbeliek, mindenki rendéhez illő ünneplő ruhába öltözve, és kezében égő gyertyát hordozva. A’ körmenetet vezető pap mennyezet alatt viszi a’ szentséget; előtte mennek a’ szolgálatára rendelt papok gyertyákkal, füstölőkkel ’s egyéb készületekkel. A’ meny- nyezet mellett égő szövétneket visznek a’ világi elöljárók. A’ szentség után pedig a’ fejedelmek, az ország’ nagyai és egyéb nagy-tekintetű férfiak mennek. Végtére az asszony! nem’ következik. E’ közben a’ négy oltár közül valamellyik- hez elérkeznek (ezen oltárok, úgy látszik, a’ már fölebb is említett romai statióktól eredtenek); a’ mi megtörténvén a’ pap leteszi a’ szentséget ’s megfüstöli; továbbá a’ négy evangéliumból választott részek, minta’ szertartásos könyv’ rendelete kívánja, énekeltetnek; elvégre egy ide tartozó kis imádság mondatik, és a’ népre a’ szentséggel áldás adatik. Úr’ napja után a’ szertartások’ hasonlatossága és kapcsolata miatt figyelmet érdemel az oltári szentség’ imádásá- nak napja. Ezen ünnepről XIV. Benedek „ Institutiones Ecclesiasticae “ czimü munkájának XXIX. száma alatt azt állítja’, hogy pater József capuccinus szerzetes 1556-ban annak emlékezetére, miszerint a’ megváltó holta után 40 óráig marada a’ koporsóban , 40 óráig tartó imádságot tartott. Ezen imádságot későbben mások is elfogadák. 1592-ben pedig , minthogy ekkor az anyaszentegyliáznak sok bajjal kelle küzdenie, VIII. Kelemen azt rendelé, miszerint azok, kik Kómában olly templomokban, mellyekben 40 órai imádság tartatik , egymást olly módon fölváltva összejönének, hogy az imádság mintegy folyvást-tartúnak látszanék, többféle búcsúkban részesüljenek. Ámbár pedig az oltári szentség’ kitételéről VIII. Kelemen’ rendelete semmit sem szól:
