Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
75 pon a’ pápák, püspökök, királyok, fejedelmek, herczegek ’s a’ t. Nagy csütörtökön tizenkét alacsony-sorsú embernek , jobbára koldusoknak lábait személy szerint megmossák, azután körülöttük szolgálatot tévén, őket megvendég- lik. Ezzel bizonyítják, hogy a’méltóság, mellynek birtokában vágynak el nem szakasztja a’ felebaráti szeretet’ köteleit , mellyek őket az alsóbb-rendü emberekkel is függésben tartják. Egyébiránt a’ misekönyv ezen szertartást mandátumnak, az az : parancsolatnak nevezi azért, mert Krisztus megparancsolta, hogy az ö példáját kövessük nem any- nyira a’ lábmosásban mint a’ felebaráti szeleteiben, melly- re a’ lábmosás vonatkozik, és mellyet a megváltó uj parancsolatnak (mandatum novum) nevezett Ján. 13, 34. Né- mellyek úgy vélekednek, hogy a’ lábmosás mandátumnak azon antiphona’ első szavától neveztetik, mellyel ezen szertartást megnyitani szoktuk. 20. § Folytatás. Továbbá nagy pénteken is különös szartartások jönek elő. Mindenek előtt a’ pap, mint a’ halottas pompánál szokás , fekete ruhába öltözködik. Mihelyt pedig az oltárhoz ér, egész testtel földre borul, követvén Krisztust, ki felöl ezeket olvassuk: „És egy kévéssé előbb menvén ar- czájára borula, imádkozván és mondván: atyám! ha lehetséges, múljék el e’ pohár tőlem: mindazáltal nem mint én akarom, hanem mint te “ Mát. 26, 39. A’ Krisztus’ kínszenvedéséről szóló evangélium (passio) után a’ pap több kettős imádságot mond. Ezen imádságok’ elsője után térdet szokás hajtani, és „Flectamus genua“ szavakkal a'népet szokás inteni, hogy a’ következő második imádság alatt térdepeljen le, a’ mi régente valóban teljesittetett is: de mivel ez most már szokáson kívül van, térdhajtás után „Levate“ szóval tüstént intetik a’ nép, hogy keljen föl. A’ zsidókért intézett imádságra elmarad a’ térdhajtás, mert ők e’ napon
