Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
69 midőn virág’ vasárnapján a’ körmenet a püspök börtöne mellett átmenne, azt gyermekek által hangosan énekeltető. Az egész dolog megtetszett a’ császárnak; ’s azért a’ püspökét szabadon bocsátotta , ’s megyéjébe visszakiildötte. Az csak későbben rendeltetett, bogy ezen versezet virág’ vasárnapján körmenet közben mindenütt énekeltessék. Körülbelül igy adja elő a dolgot Mayer Leodegár illy czimü munkájában: „Explicatio compendiosa, literalis, historica Ceremoniarum ecclesiasticarum. Augustae Vindelicorum, 1743.“ a’ 445. lapon. Az ettől elütő véleményeket olvashatni e’ könyvben : „Liturgika. Irta Rátz András. Esztergámban, 1824. 2-dik Rész“ a’ 147 és k. lapon. El végződvén a’ fönforgó versezet’ éneklése az ajtó a’ kereszt’ alsó részével megiittetik, melly is azonnal megnyittatik. E’ tétel sőt az egész szertartás által jelentetik: milly nagyszerű ’s pompás vala Krisztus urunk’ menetele Jerusalembe Máté 21, 1—9. Körmenet után elkezdődik a’ szent mise, melly- nek epistolája és evangéliuma az üdvözítő Jézus’ kínszenvedését és halálát tünteti elünkbe annyira, hogy valamint a’ barkás ágak’ szentelése és a’ körmenet Krisztus’ dicsőítését illeti, úgy a’ szentmise’ szertartásai annak kínszenvedéséhez tartoznak. Még az is jegyzésre méltó: miszerint a virág-vasárnapi mise’ tractusa egy egész zsoltárból áll; valamint általában az illyen tractusok régente hosszabbak valának, mint ma. Minek alkalmasint az volt oka, hogy evangélium-olvasás végett az evangeliumos könyvet illő d.szszel hozhassák el helyéről az oltár elejbe. Mi végre azon jeleket illeti, mellyek a’ Jézus’ szenvedéséről szóló evangéliumban láthatók: ezekről Gavantus többször idézett munkájának 254. lapján így szól: Eme’ jegyek f. C. S. nem régiek, szerzőjük nem ismeretes; és azt gondolom , hogy Krisztust, a’ chronistát és a’ synagogát, mások szerint pedig Krisztust a’ cantort és a’ succentori jelentik.“ Befejezésül megjeleljük: miszerint a’ nagy vagy szent hét virág’ va - sárnapján kezdődik; mell y hét hajdan még szenvedés’, vérta-
