Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
66 den keresztény meghintetik, hajdan egyedül a nyilványos penitentziatartók hintetének meg. Azonban az is bizonyos , hogy már a régi időkben is találkozának némelly ájtatos és buzgó keresztények, kik a’ megaláztatásban és a szentelt hamuval való meghintetésben a’ nyilványos penitentzia-tar- tókkal egyiránt kivánának részesülni; a’ mi későbben olly sok követőre talált, hogy a’ meghamvaztatás a’ XII. és XIII. században már köz szokássá válnék. Melly szokás még a’ mai időkben is divatozik ; ámbár a’ nyilványos penitentzia- tartás igen ritkán fordittatik haszonra L. Gavantus’ többször idézett munkájának I. K. a 242. lapon. Annak pedig, hogy a liamvazó - szerdai hamu azon ágokból készíttetik , mellyek a múlt évi virág-vasárnapon szenteltettek meg, a' most említett iró idézett könyvének 241.1apján ez okátadja: „Hogy valamint megaláztatás végett hintetiink meg hamuval, úgy az alázatosság a’ jövő dicsőség’ reményét gerjeszsze föl bennünk , mellynek tudniillik a virág-vasárnapi körmenet jele vala. A’ hamu tehát Krisztus’ dicsőségének maradványa, és a’ mi dicsőségünknek mintegy magva.“ Továbbá a’ negyven-napi böjtben tartatni szokott szertartások sokban különböznek más szertartásoktól. így mivel a’ nagy böjt a’ végett rendeltetettaz anyaszentegyház- tól, hogy penitentziát tartván bűneinkért eleget tegyünk Istennek: nagy böjtben minden gyászt és szomorúságot képez. Az idő - szerinti szent mise közben, ha az úgy nevezett „Laetare“ vasárnapotkiveszszük, dalmatica helyett föltürt casula használatik; melly szertartásnak kielégítő okát adtuk akkor, midőn az előbbi §-ban az adventi hasonló szokásról értekeztünk. Azután nagy böjtben minden napra különös mise vagyon rendelve: mivel Rómában minden nap más és más templomban (in alia statione) szoktak a’ hívek ájtatoskodni. Ezen misék’ introitusa, collectája és epistolája gyakran szoros kapcsolatban vagyon azon római templommal, mellyben az ájtatosság tartatik és így a’ mise mondatik. Példa’ okáért sexagesima vasánapra szent Pál’
