Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
60 órájának kell lenni, mert különben a’ nép a: lelkipásztorra várakozni kényszerittetvén , nem csak unatkozni kezd, hanem más alkalommal a’ pap’ késedelmeskedésében bizván későn megy templomba. Ötödször a’ lelkipásztor isteni szolgálat közben egyiránt kerülje az unalmas lassúságot és a’ szelességgél páros sietséget; mert valamint a' lassúság képmutató ájtatoskodást gyanittat, a népnek térliére van, és unalmat szerez: úgy a’ mód-nélküli sietés és az isteni szolgálat’ némelly részeinek kihagyása a’ nép ájtatosságát gyöngíti ’s lássanként egészen elfojtja. 17. §. Folytatás. Miután az előbbi §-ban azokat röviden előterjesztettük, miket a’ nyilványos isteni tisztelet’ idejére nézve a’ lelki- pásztor általában szem előtt köteles tartani: azon okokra nézve, mellyeket a’jelen K. 15.§-ban fölhozánk, most ama’ szertartásokra fordítjuk figyelmünket, mellyeket a’ lelki- pásztor bizonyos ünnepeken nem csak szemmel tartani, hanem a keresztény híveknek megmagyarázni is tartozik. A’ dolgot advent' első vasárnapján kezdjük; azután pedig úgy folytatjuk, hogy az egész esztendő’ úínnepein átmen- vén ugyanazon vasárnapra visszatérjünk. Mivel tehát adventban böjtölni, penitentziát tartani és az ájtatosság’ különféle nemeiben szokás magunkat gyakorolni : az egyházi öltözetek viola-szintiek szoktak lenni; a’ viola - szin ugyanis égyliázi szokás szerint siránkozást és alázatosságot jelent. Azután, ha az imádságok idöszerintiek (Officium de tempore): a misében kihagyatik : „ Gloria in éxcelsis Deo “, részint hogy karácsonkor ezen ének buzgóbban énekeltessék, részint pedig hogy ezen szertartás által kijelentessék, miképen az angyalok ezen éneket először karácsonkor'éne- kelék. A’ solosmában (in Breviario) továbbá kihagyatik: ,. Te Deum laudamus“; minthogy adventban annak eljövetelét várjuk, kinek dicsérete s neve ezen énekben magasz-
