Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

54

gregoriana): ezen pápa tudniillik egyebek között azt rendelő, liogy a’ templom-szenteléskor bizonyos imádságok között viz, bor, só és hamu vegyittessenek össze, és hogy ezen vegyítékkel az oltár és a’ templom’ falai belül hintessenek meg. Ezen szertartást így magyarázzák: a’ viz jelenti Krisztus’ emberi természetét, a bor az istenit, a’ hamu a’ halált, a’ só pedig a rothadatlanságot; így tehát a’ viz borral, hamuval és sóval vegyítve jelenti, hogy Krisztus Isten és ember, meghalt és föltámadott, hogy az ö érdemei által minden mocsoktól kitisztulván Isten’ templomai leszünk. Ezek’ bevégezte után az oltárhoz megy a’püspök, és ennek fölszenteléséhez fog: Krisztus’ öt sebeinek jeléül az oltár’ kövén csinál öt keresztet először gergely-viz- zel, azután keresztelendök’ (catechumenus)olajával, végre pedig hérmálandók’ olajával (chrysmate) kenvén meg. Ezek után mind az öt keresztre tömjént, e’ fölé pedig egy kis viasz-gyertyácskáttesz , hogy ez meggyujtatván a’ tömjénnel együtt elégjen: ez által, úgy látszik, azt képezi a’püspök, Imit, szent János’ titkosjelenései szerint, az angyalok az Isten’ trónja előtt cselekednek. A’ többi, itt előforduló szertartások’ értelme vagy már magából a’ szertartás természetéből kitűnik, vagy pedig a’ szertartással kapcsolt imádságokból látható. így p. o. kiki látja: miszerint a’ templomoknak és oltároknak azért adatik valamelly szent’ neve, hogy egyik templom vagy oltár különböztessék a’ másiktól, és hogy azon híveknek, kiknek hasznára a’ templom vagy oltár fölszenteltetik, legyenek a’ kiválasztott szentekben pártfogóik, kiket különösen tisztelhessenek, ’s kikhez bi- zodalommal folyamodhassanak L. Institution. Cathol. in modum eatecheseos auctore Franc. Amato Pouget Augustae Vindelicorum, 1764. T. II. a’ 768—771. lapon. Miután a’ templom és oltár a’ mostleirt módon fölszentelteték; következik a’ fölszentelt oltárhoz tartozó térítőknek, edényeknek és egyéb ékszereknek megáldása. A’ megáldás’ szer-