Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

145

ve beszélne, azoknak, kikkel társalkodik, unalmára és terhére lenne : úgy azok’ társalkodása igen alkalmatlan, kik tagjaikat mesterkélten jártatják , s mindent kiszámítva és szinte rimezve (ad cadentiam) tesznek; illy emberekből mindig a’ büszkeség’ valamelly neme tiinik ki“.

Beszédében pedig az szerény, ki gondosan kerülvén minden dísztelen és ocsmány beszédet mindig ollyakat mond, mik Isten’ dicsőségét és az emberek’ javát képesek előmozdítani. Már szent Pál megtiltá a’ keresztényeknek, így tehát főleg a' papoknak a’ bolond beszédet és trágárságot fifes. 5, 4. Itt tebát ha valaki, minden bizonynyal a’ pap köteles magát megtartóztatni az átkozódástól, az emberszólástól , a’ rágalmazástól és a’ káromkodástól: a’ pap’ beszédének ugyanis mintegy lelki gyógyszernek kell lennie az Isten’ népe’ számára; a’ pap’ szájából méznek és édességnek kell folynia. Azután a’ papnak tartóztatni kell magát a’ köz életben a perpatvartól, a’ czivakodástól és a’ szükségtelen vitázás’ különféle nemeitől; hiszen már szent Pál így ír Timotheushoz: „Ne vetekedjél szóval; mert semmire nem hasznos, hanem a’ hallgatók’ elfordítására“ II. Tim. 2, 14. Csak ugyan ha az átkozódás, emberszólás, rágalmazás, káromkodás és más illyeíén vétkek már a’ világiakban utálatosok és legkeményebb büntetésre méltók: minél inkább ruták és irtózatosak mind ezek a’ papokban, kiknek ajakai őrzik a’ tudományt, s kiknek szájából kérdezik a’törvényt Maiak. 2, 5.; ezen fölül az ö szavaik által szolgáltatnak ki a’ szentségek, és ők naponként szájukba teszik az Úr’ testét és vérét.

Továbbá az öltözetre nézve az szerény, kinek ruházata a’papi renddel, a’bevett szokással és az egyházi törvénynyel megegyez. Egyébiránt az egyházi személyek’ öltözetét tekintve, bizonyos: hogy a’ keresztény religio’ ötödik századáig a’ papok úgy öltözködtek , mint a’ többi keresztények. Az ötödik század’ kezdetén Francziaországban né- melly papok a’ külső ruházatra nézve különböztetni kezdék