Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
386 bocsátom; magamat végre illően ajánlván különböztetett tisztelettel maradok Nagyontisztelendö plébános úrnak Pesten, januarius’ 9-kén 1842. kész köteles szolgája Sarlós István s. k. leopoldvárosi plébános. A’ második esetben, midőn tudniillik valamelly plébános a’ hozzá tartozó összeadást másnak engedi, így írhatni: Nagyontisztelendö ’sa’t. Hogy nemzetes Török Miklós járásbeli esküdt űr, nagyontisztelendö úr’ fárájabeli ifjú legény, és nemes Kovács Anna plebániámbelí kisasszony a’ folyó hó7 1-jén, 2-kánés 6-kán plebánia-templomomban a’nélkül, hogy valamelly akadály fölfödöztetett volna közöttük, szokás szerint háromszor kihirdettettek, e’ rendeim által bizonyítom; egyszer smind pedig a’ megnevezett kisasszonyt, ki a’ keresztény religio’ tanitmányában eléggé jártas , és a’ szent gyónást s áldozást is ájtatosan elvégzé, jegyesével az anyaszentegyház’ színe előtti összeadatás végett az ÚrT nevében elbocsátom. Egyébiránt magamat alázatosan ajánlván ’sa’t. Végezetül azon esetre, ha a’ lelkipásztor a’ hozzá tartozó összeadást valamelly okra nézve másra bízza, így készíthetni az elbocsátást: Nagyontiszt elendö ’sa’t. Horváth János fárámbeli özvegy ember és Kis Katalin szinte plébániámhoz tartozó özvegy asszony általam szokás szerint háromszor kihirdettetvén, s közöttük semmi akadály föl nem födöztetvén, tegnap legnagyobb áj tatossággal
