Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
353 szentség kiszolgálásának rendkívüli módját illeti: ezt szükség’ esetében használhatni; midőn tudniillik a’ beteg alig lévén eszén, attól tarthatni, hogy az imádságok’ és kenések’ elvégzése előtt meg fog halni; ugyanis illy esetben vagy egészen vagy egy részént kihagyván az imádságokat, egyedül a' kenések végeztetnek szokott mód szerint. Sőt ha még a’ kenéseket sem lehetne illően elvégezni; csak egy helyen, tudniillik a homlokon kell a’ beteget megkenni , mondván: „Per istam sanctam unctionem "f et suam pi- issimam misericordiam indulgeat tibi Dominus, quidquid per omnes sensus deliquisti. Amen“. Ha a’ beteg ezen kenés után életben marad, az imádságokat annak rende szerint, a’ kenéseket pedig illy föltétel alatt: „Si nondum es valide unctus“ kipótolhatni. Ha pedig a beteg e’közben meg halna; az imádságokat abban kell hagyni, a’ kenéseket mindazáltál illy föltétel alatt: „Si vivis“ folytathatni. Befejezésül megjegyezzük, hogy mirigyhalál’ idején az utól- só-kenet’ föladása végett egy kis pálczácskára pamutot köthetni , ’s márthatni a’ szentelt olajba. A’ szentség’ föladása után pedig ezt, valamint máskor is a’golyókat, kenyér- morzsalékot ’s más Hlyeket tűzbe vethetni. 81. §. Az egyházi-rend. Minthogy az egyházi-rend’ kiszolgálása rendszerint a’ törvényesen fölszentelt püspököket illeti; ’s minthogy azok, mik a kijeleltek’ fölszenteléséhez , készületéhez ’s minden- némü körülményéhez tartoznak, az egyházi Törvénytudományban terjedelmesen elö-adatnak: mi e’ helyen értekezésünket röviden végezhetjük. Kiki tudja, hogy az egyházi-rend’ szentségének anyaga a’ kéz-reátevés, alaka pedig azon imádságokból és igékből áll, mellyek a’ kéz-reátevés- kor mondatnak. Ezt annál bátrabban állíthatjuk; inert a’ püspökség’, áldozópapság’ és diakonusság’ kiszolgálásakor a’ kéz-reátevés’ alkalmával bizonyos imádságok szoktak 23 III. KÖTET.
