Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
331 Az egyházi vagy szerzetes elöljárónak sem szabad a’ csupán gyónásból ismért vétek miatt valakit megbüntetni, vagy valakinek valamelly javadalmat megtagadni, vagy valakit valamelly hivatalból elmozdítani ’s a’ t. Ha mindazál- tal gyónáson kivűl kéretik a’lelkiatya: szabad neki a’ rosz- ra-siirgetö papot a’ püspöknek föladni, a’ penitentziatartó’ nevében valakitől bocsánatot kérni, vagy pedig az okozott kár’ elengedéséért könyörögni. Ez bár magában igaz is; midőn azonban végre hajtatik, sok nehézség szokta magát előadni. Azért a’ lelkiatya csak utói só szükségben fog magára illy terhet venni; mert az is megtörténhetik, hogy a gyónó öt hazugsággal ámítja; a’ mit a’ lelkiatya igaznak tartván, ’s magát mintegy hívatlanul a’ dologba avatván, csak nevetségre vagy talán még boszonkodásra is szolgálna alkalmat. Ezekhez képest legnagyobb gonddal kell óvakodni a’ lelkiatyának, hogy a’ gyónási pöcsétet vagy egyenesen, vagy mellesleg meg ne sértse. Egyenes megsértés akkor adná magát elő: ha vagy önként, vagy kérésre, fenyegetésre és kínzásra valamit azokból kimondana, miket gyóntatás közben hallott. Ez okra nézve ha valaki a’ lelkiatyától a’ gyónásban hallottakról, a’ föloldozásról vagy fül- nem-oldozásról, vagy a’ föladott penitentziatartó cselekedetekről kérdezősködnék : a’ lelkiatya vagy semmit se feleljen. vagy röviden mondja ki, hogy eleget tett kötelességének. Azon esetre, ha katholikus bíró kérdezné a’ lelkiatyától: mit tud erről vagyairól a’ dologról a’ penitentziatartó’ gyónásából ? Röviden ezt kell neki felelni: neked nem szabad ezt kérdezni; nekem pedig nem szabad felelni: vagy, te vétkezel illyest kérdezvén ; én is vétkezném, ha kérdésedre felelnék. Ha pedig más-religiobeli birú vagy elöljáró kérdezné a’ lelkiatyát: meg kellene mondani, hogy az isteni és emberi törvények legnagyobb szigorusággal tilalmazzák azoknak fölfödözését, miket a’ lelkiatya a’ gyónásból tud. Ezen felelet mellett még azon esetre is meg
