Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
192 palmatos Mártiidról, és a Krisztus igéit buzgón hallgató Mariáról szóló evangélium (Luk. 10. r.) annak jeléül: hogy a megszentelt harang ezután Isten’ házához tartozik, melly- hen midőn megjelenünk, kövessük Mariát azon huzgósság* ban, mellyel Krisztus’ igéire figyelmezett. Egyébiránt még azt az egyet megjeleljük: miszerint a’harang-szentelési szertartások később időkben olly gondolatot szülének, mintha a’ harangszónak valami titkos ereje volna az ártalmas felhők’ eloszlatására. Azonban , ha a’ dolgot jól megtekintjük, az égihaborukori harangozással legfittebb oda irányozhatni, hogy Isten tekintsen azon könyörgésekre, mellyeket a’ püspök harang-szenteléskor elmondott, és hogy a’ hívek imádságra intessenek. így tehát az egész harangozás’ sikere Isten’ akaratától és a’ hívek’ buzgóságától függ. Mivel pedig a’ tapasztalás elég példát mutatna, hogy épen harangozás alatt sok szerencsétlenség történék: fölséges II. József 1786. aug. 12-kén kiadott parancsa által az égi-háboru elleni harangozást megtiltotta, egyedül azt engedvén meg, hogy égi-háboruk’ alkalmával egy haranggal figyelmeztessenek a hívek a’ következő veszélyre, hogy így ennek távoztatása végett Istenhez folyamodhassanak L. egyébiránt Institutiones cathol. auctore F. A. Pouget. T.a’II. 759 és k. lapon. 48. §. A’ körnienetek általában. A’ körmenet (processio) olly járást jelent, mellyet a’ keresztény hívek egyik helyről a’ másikra a’ végett tesznek, hogy vagy az Isten’ jótéteményit emlékezetbe hozván, azokért hálát adjanak, vagy Istentől üdvös czélokra segedelmet kérjenek, vagy Istent nyilványosan dicsőítvén magokat a’ lelki jókban gyakorolják. Illyetén körmenetek, mihelyt az üldözések megszűntek, különféle okokra nézve szoktak tartatni. így a’ vértanuk’ testei a’ helyről, hol el- temettettek, ünnepélyesen átvitettek a’ templomokba; a’ püspökök, midőn ünnepélyes misét akarának mondani, a
