Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
173 kével és felelettel. Mellyek után Zacharias’ éneke (Luk. 1, 68—79.) következik; ez után pedig az egyházi idöhez illő rendszerinti imádság, mellyel néha más imádságok is (commemorationes et suffragia communia sanctorum) összekapcsoltatnak. Sőt vágynak egyházi idők, midőn a’rendszerinti imádság, a’ commemoratiók és suffragiumok előtt kyrie elei- son-t, Mi atyánkot, egynéhány verset és feleletet séta’ 129-dik zsoltárt is szokás elmondani. Miután pedig mindezek elmondattak; következik a’ „Dominus vohiscum“, „Benedicamus Domino“, és „Fidelium animae per misericordiam Dei“. Azon esetre, ha talán az imádkozásnak itt vége sza- kasztatnék, Mi atyánk után mondatik: „Dominus det nohis suam pacem“, „Salve regina“ vagy más hasonló, az egyházi idöhez alkalmazott antiphona a’ hozzá tartozó verssel, felelettel és imádsággal, végre pedig a’ „Divinum auxilium“. Egyébiránt az itt említett imádságok és könyörgések hová irányoznak, és mit jelentenek; szükségtelen fejtegetni, a’ dolog maga magát megmagyarázza. Elvégre megjegyzendőnek Ítéljük: hogy mind azt, mit eddig fölhoztunk, a’ Breviaram rovatai szerint köteles az egyházi személy elmondani. Azonban a’ bevett szokás úgy hozza magával, hogy a parancs szerint elmondandó imádságokhoz adatik még ez: „Sacrosanctae et individuae Trinitati“, azután egy Mi atyánk, egy Üdvözlet, és az egész szent foglalatosság keresztvetéssel végeztetik. Ezeket, mint mondám, az imádkozás’befejezése’ esetére szükséges tenni. Ha pedig Laudes után más órák is következnének: a’ „Fidelium animae per misericordiam Dei“ után egyenesen át kell menni az első órára (Prima); a’ fölebi) említett imádságokat és köuyörgéseket pedig azon óra’ végére kell hagyni, hol az imádkozó az imádságnak végét akarja szakasztani. Laudes után következik az első óra (Prima), melly megegyez a’ mi reggeli hat óránkkal. Régente a’ Primá-ról semmit sem tudtak, és, úgy látszik, a’ bethlehemi szerzetesek kezdették azt először imádkozni, azoktól pedig átjött
