Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

8

e’ szavakkal prancsolá: „Ezt cselekednétek az én emlékezetemre“ Kor. I. L. 11, 24. Ezek szerint ki tagadhatná , hogy a’ nyilványos isteni tisztelet és az ezzel kapcsolatban lévő szertartások legalább a’ fö pontokban Krisztus urunktól szár- mazának? Hogy az apostolok is némelly szertartásoknak szerzői valának, vagy az Apóst. Cs. 2. részből eléggé kitűnik , itt tudniillik az első keresztények felől az olvas tátik , hogy állhatatosak valának az apostolok’ tudományában, és a’ kenyér’ szegésének részeltetésében és az imádságokban. Azt pedig szent Pál önmaga írja (Efes. 5, 19. Kor. I. L. 14, 16.), hogy az első keresztényeknek a’ zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket ajánlá. Ezen fölül Tertullianus (De corona militis c. 3.) azt bizonyítja, hogy ama’ szokás , melly szerint a’ keresztelendő ellene mond az ördögnek, és minden cselekedetinek, és minden pompáinak, valamint azon szokás is, melly szerint a’keresztelendő háromszor vízbe mártatik, de továbbá azon szokás is, melly szerint a’ holtakért évenként szent mise szolgáltatik, vasárnapokon és husvét’ ünnepeiben böjt nem tartatik ’s térdepelve nem imádkoznak, elvégre azon szokás , melly szerint a’ keresztények homlokukra keresztet vetnek, igen, Tertullianus’ tanúsítása szerint, mind ezek apostoli hagyományból származnak. Sőt a’ keresztények mindenkor bizonyosnak tárták, hogy szent Péter a’misézésnek bizonyos módját hagyá Rómában, szent Jakab pedig Jerusalemben; melly vélemény soha lábra nem kap, ha csak a’ most említett apostolok utódaik’ számára valamelly bizonyos szertartásokat nem hagynak. Egyébiránt némelly szertartásokra nézve az apostolok elannyira megegyezének, hogy azokat mindenütt behoznák. Ide tartozik misézés’ alkalmával a szentirás’ olvasása, a’ bornak vízzel keverése , az ostyának megtörése, a’ béke-kivánás, a’ hálaadás és más illyesek. Más szertartásokat tekintve pedig úgy különböznek egymástól, hogy egyik a’ másik’ példáját épen nem követné; hanem mit a’ köríilállásokhoz képest jónak és helyesnek láta, azt ren-