Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
154 mutatásakor a misemondó ruhánakhátula fölemeltetik. Még a’ litania-küpönyeg is (pluviale, cappa) említendő : ez élűiről nyitva lévén, a’ papot vállaitól fogva bokáig befödi. Pluviale-nnk (esőellenzönek) azért neveztetett, mert régen- te esős időben szokták használni; cappának pedig azért hivatott, mert a’ fej’befödhetése végett hátul kámzsája vagy csuklyája (caputium) volt; a’ minek még ma is némelly jelei láthatók. Föl kell hoznunk a pap-siiveget is (birretum): ezt azután kezdték használni: hogy megszűntek a papok fejőket nyakkendővel befödni, ’s így járulni az oltárhoz. Eleinte közönséges pap-sipkát (camaurum) tettek fejökre; erre későbben három , négy keményebb szeletecskét varrattak; míg végre a mai ismeretes pap-föveg származott. Végre szóba hozzuk a’ mennyezetet (baldachinum): ez leginkább akkor szokott használtatni, midőn az oltári szentség körülliordoztatik. A’ közönséges papi öltözeteken kivíil a’ püspökök, midőn ünnepélyes misét tartanak, vagy egyéb püspöki szent foglalatosságot teljesítenek, még más öltözeteket is vesznek magokra, mellyek püspöki ékeknek neveztetnek. Ezek a’ következendök: a harisnyák (caligae, tibialia): ezekkel kezdetben egyedül a’ pápa ’s azok, kiknek ö megengedte, éltek mise-tétel közben; a’ IX. századtól fogva pedig a’ püspöki ékek között számlábainak. Azután következnek a’ czi- pök vagy sólyák (calcei, sandalia): ezek a’ közönségesczi- pöktöl nem annyira alakúkra, mint drága fényükre sböcsűk- re nézve különböztetnek. A’ mell-kereszt (crux pectoralis) csak a tizennegyedik században kezdett püspöki ékesség lenni. Két finom dolmányka is előjön a’ püspöki ékszerek között, az egyiket tunicellának vagy subtilének nevezik alkalmasint azért, mert finom selyem-anyagból készittetik; a másik pedig dalmaticának hivatik hihetőleg azért, mert Dalmatziából veszi eredetét, a’ püspökök dalmaticája hasonlít a’ most említett tunicellához. Hanem a’ diakónusoké különbözik mind anyagra, mind arra nézve, hogy ök ezen
