Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

151

A’ kalán (Aaßia), melly a’ nép’ áldoztatása végett használta tik: ez minden keletieknél szokásban vagyon. A’ legyező (Pimdiov): ezt a’ diakónus szokta a’ miséző pap körül használni; hajdan a’ latinok is haszonra fordítók.

38. §. Befejezés.

Hátra vagyon, hogy a’ papi öltözetekről és püspöki ékekről értekezzünk. A’ papi öltözetek régente minden bizonynyal közönséges világi öltözetek voltának, mellyeket mindazáltal a’ világiak idővel elhagytak, a papok pedig legalább az egyházi foglalatosságoknál megtartottak; mivel az anyaszentegyház mindenben állhatatos szeret lenni. Azonban a papok is az egyházi köntösök’ régi alkalmatlan ala- kát újabb ízlés szerint és a’ szolgálat’ könnyebbségére né- hanéha változtatták. Arra hajdan különösen figyeltek, hogy a’ papi öltözetek és semmi ollyas, mi az isteni tiszteletet illeti, a’ közéletben ne használtassék; valamint ellenben arról is gondoskodtak, hogy valami világi főleg pedig me- nyekzöi ruha egyházi öltözetekké ne változtassék can. 39. Altaris palla, can. 42. Vestimenta ecclesiastica, can. 43. Ad nuptiarum, dist. I. de consecratione. Mindé’mellett több példa van a’ történetekben, hogy a’ fejedelmek és fejedelemasszonyok legdrágább menny ekzői vagy koronázási pompa- ruhájokat a’ pápáknak és püspököknek ajándékozták, hogy azok Isten’ dicsőségére mise-mondó ruhákká alkalmaztassanak : a’ mit annál inkább helyeselhetni; mert az anyaszentegyház’ megáldása és szentelése által a’ tisztátalanok megtisztulnak, és a’ közönségesek szenteltekké válnak. Mi továbbá a papi öltözetek’ színét illeti: erről a’ régieknél alig találni valami említést, ügy látszik azonban : ők leginkább kedvelék a’ fejér szint, ez által talán a’ szív’ ártatlanságát és a’ tisztaságot akarván kepezni. Idő’ jártával különféle színek divatoztak: ezekből a’ római anyaszentegyház ötöt tarta meg, úgymint a’ fejéret, vöröset, zöldet, viola-