Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

ß bátrabban állíthatunk, mert szent Pál nyilván ezeket mond­ja : „ügy állítson minket az ember, mint Krisztus’ szolgáit, és az Isten’ titkainak sáfárit“ Kor. I. L. 4, 1. Ezen okokhoz járul harmadszor az, miszerint a’ történetek bizonyítják, hogy az anyaszentegyház soha semmire nagyobb gondot nem fordított, mint hogy mindenkor alkalmas és elegendő lelkipásztorokkal legyen ellátva, kik egyebek között az egy­házi szertartásokról, vagyis a’ nyilványos isteni tisztelet­ről gondoskodjanak: sőt a’ római Katechismus azt állitja, hogy az anyaszentegyház az egyházi-rend nevezet alatt is­meretes hét rendet (az ajtónállók’, olvasók’, ördögűzők’, gyertyahordozók’, aldiakonusok ’, diakónusok’ és áldozó pa­pok’ rendét) azon szolgálatok végett rendelte , mellyek vagy a’ szent mise-áldozat, vagy az oltári-szentség’ elkészítése és kiszolgálása miatt szükségesek : ezekből ismét természe­tesen az következik, hogy a’ lelkipásztorok a szertartások vagyis a’ nyilványos isteni tisztelet körül tartoznak iszol- gálatot tenni, 3. §. Befejezés. Hogy az egyházi szertartások’ > természetét teljeseb­ben ismerjük, ezen szertartások’ eredetét és elömentét szükséges még előterjesztenünk. Itt is kész akarva elmel­lőzvén azokat, miket az I. K. 6 és 7. §§-ban bővebben ki­fejtettünk, az egész dolgot azon kezdjük, hogy a’ religió- nak és az isteni tiszteletnek valamint az ezzel szorosan kapcsolt szertartásoknak egy az eredetök: mihelyt tudniil­lik az emberek bizonyos religiúi társaságokban egyesülé- nek, tüstént szertartások által jelenték Isten iránt tisz­teletüket , ájtatosságukatés hálájokat. Ezt eléggé bizonyít­ja az aegyptusiak’, görögök’ és rómaiak’ története. Tud­niillik meg valának győződve az emberek, és pedig vagy az első embertől vett hagyományból vagy a’ józan észtöl kölcsönözött, okok által, hogy az Istennek olly tisztelete

Next

/
Oldalképek
Tartalom