Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
ß bátrabban állíthatunk, mert szent Pál nyilván ezeket mondja : „ügy állítson minket az ember, mint Krisztus’ szolgáit, és az Isten’ titkainak sáfárit“ Kor. I. L. 4, 1. Ezen okokhoz járul harmadszor az, miszerint a’ történetek bizonyítják, hogy az anyaszentegyház soha semmire nagyobb gondot nem fordított, mint hogy mindenkor alkalmas és elegendő lelkipásztorokkal legyen ellátva, kik egyebek között az egyházi szertartásokról, vagyis a’ nyilványos isteni tiszteletről gondoskodjanak: sőt a’ római Katechismus azt állitja, hogy az anyaszentegyház az egyházi-rend nevezet alatt ismeretes hét rendet (az ajtónállók’, olvasók’, ördögűzők’, gyertyahordozók’, aldiakonusok ’, diakónusok’ és áldozó papok’ rendét) azon szolgálatok végett rendelte , mellyek vagy a’ szent mise-áldozat, vagy az oltári-szentség’ elkészítése és kiszolgálása miatt szükségesek : ezekből ismét természetesen az következik, hogy a’ lelkipásztorok a szertartások vagyis a’ nyilványos isteni tisztelet körül tartoznak iszol- gálatot tenni, 3. §. Befejezés. Hogy az egyházi szertartások’ > természetét teljesebben ismerjük, ezen szertartások’ eredetét és elömentét szükséges még előterjesztenünk. Itt is kész akarva elmellőzvén azokat, miket az I. K. 6 és 7. §§-ban bővebben kifejtettünk, az egész dolgot azon kezdjük, hogy a’ religió- nak és az isteni tiszteletnek valamint az ezzel szorosan kapcsolt szertartásoknak egy az eredetök: mihelyt tudniillik az emberek bizonyos religiúi társaságokban egyesülé- nek, tüstént szertartások által jelenték Isten iránt tiszteletüket , ájtatosságukatés hálájokat. Ezt eléggé bizonyítja az aegyptusiak’, görögök’ és rómaiak’ története. Tudniillik meg valának győződve az emberek, és pedig vagy az első embertől vett hagyományból vagy a’ józan észtöl kölcsönözött, okok által, hogy az Istennek olly tisztelete
