Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

X.

131

Krisztus az Atya Istennel egyenlő. In ipso, vagyis ö benne azért, mert a’ Fiú Isten az Atyával egytermészetü. Továbbá ezen szavak’ mondása közben veszi a’ pap a’ szent ostyát, és azzal a’ kehely fölött három, azon kivííl pedig két keresztet csinál; és azután az ostyát a kehely fölött tartván, mind kettőt egyszerre fölemeli. A’ három első kereszt által, mint némellyek magyarázzák, az jelentetik, hogy a kenyér’ és bor’ színe alatt épen azon Krisztus vagyon jelen, ki a’ keresztfán fölfeszittetett. A’ negyedik kereszt akkor esináltatik, midőn e’ szavak mondatnak: „ Est tibiDeo Patri omnipotenti,“ az ötödik végre akkor, midőn ezek jönekelö: „ín unitate Spiritus Sancti.“ Ezen két kereszt, némellyek’ magyarázata szerint, azért esináltatik a’ kehelyen kivül; mert Krisztus’ vére, mellya' kehelyben foglaltatik, az Atya és Szent Lélek’ személyével nincs egyesülve. Régente e’ szavaknál: „Omnis honor et gloria“ oily magasra emelte a’ pap a’ szent ostyát éskelyhet, hogy a’ nép a’ szentséget láthatta és imádhatta: de azóta, hogy a’mostani Úrmutatás behozatott, a’ hajdani elmaradott; és e helyett a’ fölebb említett kisded fölemelés jött szokásba. Az eddig fölhozott imádságok: „Per omnia saecula saeculorum“ szavakkal fejeztetnek be, mellyekre a’ szolgálaton lévők a’nép’nevében „Amen“ szóval felelnek. Ez azon okra nézve történik, hogy a’ nép kijelentse megegyezését azokban, miket a’ pap Istentől kére.

33. §. Befejezés

Elvégeztetvén a canon , a' pap az áldozáshoz, vagyis az Úrnak vételéhez készül. Ez okra nézve „ Oremus,, szóval serkenti a híveket, hogy szívvel és lélekkel vele egyesülvén , mondják az Úr’ imádságát. Hanem mint bűnös fiú nem meri Istent egyenesen Atyának nevezni, azért mintegy magát menteni akarván azt mondja, hogy csak Krisztus’ üdvös parancsától bátorittatván meri mondani: „ Mi atyánk, ki vagy mennyekben “ ’s a’ t. Az utolsó kérést:

9 *