Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
126 módban vagyon; N3 Na pedig, vagy KJNAna óhajtást jelentő szócska. Elvégeztetvén a Praefatio, jel adatik a esengetyu- vel: ez által a’ lűvek az ájtatosság’ és figyelem’ kettozte- tésére intetnek, minthogy ezennel kezdődik a mise’ legszentebb része. XIV. Benedek nyilván kimondja, hogy ismeretlen előtte, mikor jött szokásba eme’ jeladás L. De sacrosancto Missae sacrificio L. II. c. XI. n. 19. 32. §. Folytatás. Következik a’ „Canon“ a’ mise’ legszentebb ’s leg- tiszteletesb része, mellyben a’ pap közelebbről beszélget Istennel. Canon görög szó, melly magyarul szabályt jelent. A’ következő imádságok azért mondatnak canonnak, vagyis megállapított szabálynak, mivel az anyaszentegyliáz mintegy alattomban egyetértve azt határozá, hogy az új szövetség’ áldozata változatlanul ezen imádságok’ elmondása mellett vitessék véghez. A régiek a’ mise’ e részét tételnek is (actio) nevezték, eme’ szó alatt áldozatot értvén. A' mise’canona a’ trienti Gyülekezet’tanítása szerint (sess. 22. cap. 4. de sacrif. missae) az úr Jézus' szavaiból, az apostolok’ hagyományiból és a’ szentséges pápák’ ájtatos rendel- ményiböl szerkesztetett össze. A canonban több imádság jön elő, mellyek között első: „Te igitur clementissime Pater, per Jesum Christum“ ’s a’t. Az „igitur“ szócska világosan tanusitja, hogy az elörebocsátott Seraphim-ének és a’ jelen imádság szoros kapasolatban vágynak. Egyébiránt ebben a’ pap alázatosan kéri az Istent, hogy az oltáron lévő ajándékokat, adományokat és szent áldozatokat vegye kedvesen, és áldja meg. Azután általában imádkozik a keresztény anyaszentegyházért, különösen pedig a pápáért, püspökért és a’ királyért. Igen, apostoli királyunkért isnév- szerint kell imádkoznia; jóllehet a misemondó könyvben ezen névszerinti említés nem parancsol tátik. A’ mi talán azon okból eredhetett, nehogy a mise legszentebb részében, a’ canonban azon esetre, ha a'fejedelem eretnek volna.
