Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
121 hogy kevés szavakban sok foglaltatik“ Joann. Bona earth n. Rerum liturgicarum 1. II. c. 5. §. 5. Az imádságok után a’ levél-olvasás (lectio epistolae) következik. Ezen olvasás levél’ olvasásának azért mondatik; mivel az olvasandó szent- rási rész jobbára az apostolok’ leveléből vetetik. Gyakran olvastatik ugyan az ó szövetség’ könyveiből is valami; mivel azonban , mint mondottuk, leggyakrabban az apostolok’ levelei használtatnak, és mivel eredetileg egyedül az apostolok’ levelei olvastattak, a’ szóban forgó szertartás még most is levél-olvasásnak mondatik. Epistola után a’ pap mindenkor úgy nevezett gradualét szokott olvasni, melly rendszerint a’ zsoltárokból, néha pedig más szent könyvekből vetetik. Gradualénak vagy azért liivatik, mert ünnepélyes misék’ alkalmával graduale alatt mintegy garádicson- ként mindig fölebb vitetik az ének; vagy azért, mert regente a’ graduale-éneklök azon széknek vagy helynek ga- rádicsánál állottak és énekeltek, mellyröl az evangélium olvastatott; vagy és legliihetőhben azért, mert á kar a’ gradualét akkor énekelte, midőn a’ diakónus az evangeliumos könyvvel azon hely’ garádicsain olvasás végett fölment. Graduale közben néhányszor az örvendetes alleluja szó mondatik; sőt husvét-tájban az alleluja kettőztetik is, mivel akkor az örvendezésre több okunk vagyon. A’ szomorú böjti napokban ellenkezőleg az alleluja egészen kihagyatik, ’s a’ helyett úgy nevezett tractus olvastatik: melly szó onnan eredhetett, mert hajdan a’ tractust tevő versecskék szomorú, húzós hangon énekeltettek (trahebantur). Ezek utánkö- vetkezik a’ rhythWs, melly másként jubilatiónak vagy pro- sának rendszerint pedig sequentiának neveztetik: mert a’ gradualét követi (sequitur). Úgy mondják: a’ sequentiák’ első szerzője Notger vagy Nother apát vala ; Miklós pápa pedig helybenhagyd ’s megerősítő azokat. Régente nagyszámmal voltának., ma pedig csak ötöt használunk. Ilusvét’ napján ez olvastatik: „Victimae paschali:“ Durandus L. IV.c. 22. azt állítja felőle, hogy szerzője a’XI. században Robert
