Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
114 dályozott napon akarna valaki a.’ hívek közül különös szándékra misét mondatni: a’kijelentett különös szándékot megtartván, a’ napra rendelt misét kell elmondani. — Továbbá tekintvén a’ lioltakérti miséket: ezek is vagy ünnepélyesek vagy magányosok. Ünnepélyeseknek tartatnak azok, mellyek temetéskor, temetés után harmadik, hetedik és harmincza- dik napon, azután halottak’ napján és a meghalálozottnak évnapján mondatnak. Ezen miséknek csak egy imádságuk vagyon, és a’ „Dies irae dies illa“ ezekben ki nem hagyható. lllyen misét a’ test’ jelenlétében (praesente corpore) mindenkor tarthatni: mind e’ mellett ki kell vennünk az első-osztályú nagyobb ünnepeket, miilyenek karácson, viz- kereszt, liusvét és piinköst vasárnap, Krisztus’ menybemenetele, Úr’ napja, szent Péter és Pál apostolok’ ünnepe, Nagy Asszony’ napja, minden szentek’ napja, az ország’ vagy helység’ védszentének’ ünnepe, az egyház’ fölszentelésének ünnepe, nagy csütörtök, péntek és szombat. Ha pedig a’ test jelen nincs, és csak a’ temetésnek harmadik, hetedik, liar- minczadik vagy évi (anniversarius) napja vagyon: halottakért! misét nem csak a’ most említett elsö-osztályu ünnepeken, de még vasárnap vagy más olly napon sem szabad mondani, mely- lyen a’ hívek az isteni szolgálaton az egyház’ parancsából jelen tartoznak lenni. Ha tehát valamelly napon halottas misét kellene mondani, mit azonban az elsö-vagy második osztályú ünnep,vagy az anyaszentegyház’ valamelly más rendelése miatt nem tehetni; az illyen misét más nem akadályozott napra át kell vinni. Mi pedig a’ halottakért magányos misét illeti: ezt rendszerint mindennapinak (missa quotidiana) nevezzük. Illyen misét szokás a’ holtakért mondani, kivévén az előbb fölhozott temetési és temetés-utáni nehány napokat. A’ mindennapi misében okvetetlen három imádságnak kell lenni; a’ Dies irae diesilla-nak elmondása pedig a pap' önkényére hagyatik, Illyen misét nem szabad mondani semmi kettős ünnepen, ha talán ez csakúgy vitetett volna is át valamelly napra (etiam si esset translatum); azután nem szabad
