Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c

96 belső áj tatosságunk’ élesztősére ’s nevelésére nem irá nyoztatnak. 24. §. A’ nyilványos isteni tisztelet’ alkalmával használandó nyelv. Nem egyeznek meg az írók: milly nyelvet használá- nak az apostolok az isteni szolgálat közben; mind e’ mellett az igazsághoz leginkább azok látszanak közelíteni, kik azt tartják: miszerint az apostolok, kik Isten különös ajándé­kából minden nyelven beszélhetének nem csak az Isten’ igéjét hirdetvén hanem isteni szolgálat közben is olly nyel­ven beszéltek, mellyet a’ jelenlévők teljesen értének. Mint­hogy pedig az apostolok’ idejében főleg három nyelv, úgy­mint chaldaeai, görög és latin vala szokásban: igen termé­szetes , hogy régente e’ három nyelvnek kelle liturgiainak lenni. Az mindazáltal ezen dologban különös, de mégis bi­zonyos : miszerint ha egyszer valamelly nyelv az isteni szolgálatra elfogadtatott ’s bevetetett: az mindegyre ’s ál­landóan megtartatott; jóllehet ugyanazon nyelv a’ nép’ szá­jában különféle változáson ment által. Ezek’ következté­ben a’ nyugati egyházban természet szerint annak kelle történnie : hogy ez a’ latin nyelvet szüntelen és állandóan megtartá, ámbár a’ latin nyelvből más nyelvek is, úgy­mint a’ franczia, olasz, spanyol, portugál és más effélék származának. Tudniillik tetszők az isteni gondviselésnek bölcsen úgy rendelkezni: hogy valamint régente a’ Szent Lélek több nyelvek által egyesítő a’ népeket az egyetlen egy üdvözítő keresztény hitben; úgy mostan a’ hitbeli egyes- ség egy liturgiái nyelv által tartatikfön változatlanul min­denben. Különben is a’ liturgiái nyelv’ egységét és állan­dóságát a’ következő okok által nyomosán védelmezhetni: mindenek előtt a’ szent titkok’, énekek’ és imádságok fel­ségével némi ellenkezésben vagyon azon változékonyság, mellyen az élő nyelvek ha nem évenként legalább minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom