Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 3. kötet (Buda, 1842) - 24.200c
91 mert nem ritka volt ezen eset, hogy az egyház’fölszentelése más napon végeztetett, mint a’ mellyen a’ védszent’ ünnepe tartaték. A’ mostani szokás szerint más templomoknak is ugyan, de főleg a’ székeseknek két ünnepük vagyon: úgymint a’ mellyek közül egyik a’ fölszentelést, másik a’ védszentet illeti. A’ székes egyházak’ ezen ünnepei rendszerint nyolczaddal (octava) szoktak tartatni. 22. §. A’ nyilványos isteni tisztelet’ kiszolgálója. Miután az előhhi számokban (jelen K. 16- 21. §§.) azokat röviden előterjesztők, miket az isteni tisztelet’ helye iránt tudni és szem előtt tartani szükséges: a’ jelen kötet’ 12. §-ban megalapított rend azt kivánja, hogy már most azokról értekezzünk, kik a’ nyilványos isteni tiszteletet kiszolgálni tartoznak. Egyébiránt mi a’ nyilványos isteni tisztelet’ törvényes kiszolgálójának azon embert tartjuk, kit a keresztény religio’ alkotója Krisztus, és az általa alapított anyaszentegyház a’ nyilványos isteni tisztelet’ kiszolgálására illő hatalommal fölruházott. Hogy az apostolok illyen hatalommal bírtak, és hogy az ö utódaiknak hasonló hatalmuk vagyon , ketségkiviili dolog; hiszen ezek a’ keresztény híveknek egy testbe foglalására, a’ szolgálatnak munkájára, és Krisztus’ testének építésére adattak. Efez. 4, 12. Sőt még más, alsóbb - rendű kiszolgálói is vágynak a’ nyilványos isteni tiszteletnek: illyenek az áldozó papok, a’ diakónusok, az aldiakonusok, a’ gyertyahordozók, az ördögűzők, az olvasók és az ajtónállók. Még ezeken fölül is említhetnénk némellyeket, kikről Pelliccia Aurei e’ czimü munkájában: „De Christianae Ecclesiae politia. Bassani, 1782. T. I.“ a’ 45—92. lapokon bőven értekezik. Mind e’ mellett bizonyos, hogy a’ nyilványos isteni tisztelet' rendszerinti és törvényes kiszolgálója, főleg a’ fáva-templomban, a’ plébános, vagy pedig azon pap, kit ö a' püspök’ engedelméböl e’ végett fölhatalmaz. Ugyanis az áldozó-papok a’ végett küldettek ki a’ plébániákra, hogy az
