Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
56 i4. §. A’ tévelygések’ megczáfolása, a’ veszedelmes érzelmek’ csillapítása és az akaratnak a’ resztéi távoztatása kézben szem előtt tartandó szabályok. A’ tévelygések’ megczáfolásáról általában már az I. K. 72. §>-ban értekeztünk. A’ most idézett helyen megállapított elveket a’ kisdedek’ tanítója is haszonra fordíthatja. Egyébként is mi a’ tévelygések’ megczáfolását illeti: ennek a’ kisdedek’ oktatása közben ritkán vagyon helye; minthogy azon kisdedek, kikkel a’religio’elemei illő módon közöltéinek, nem könnyen esnek tévelygésekbe. Mivel azonban nem teljességgel lehetetlen, hogy a’ nevendékek ezen vagy azon helytelen állítás’ vagy épen valamelly vallási kétség ismeretére jussanak: könnyű a’felöl meggyőződni, miszerint a’ kisdedek tanítójának kötelességében áll, hogy, valahányszor a’ körülmények kívánják, megczáfolja a’ hibákat; sőt, a’ mennyire lehetséges, akadályozza is azokat. A’ tévelygések’ több neme között mindenek előtt megjegyzést érdemelnek azok, mellyekbe a’ kisdedek a’ családi körben ’s mindennapi társalkodás által esnek. Valamint azon tévelygések is méltók a’ megjegyzésre, mellyek által a’ nevendékek később korban kötelességeik’ teljesítésére nézve akadályt szenvednek: ide tartozik p. o. azon tévelygés, inelly szerint néinellyek azt gondolják, sőt nyilván is kimondják, hogy most nem kötelesek a’ keresztények magokat úgy megtartóztatni és úgy böjtölni, mint régente; vagy melly szerint nem kevesen azt állítják, hogy vasár- és ünnepnapokon elég misét hallgatni, Isten’igéjének hallgatása pedig épen nem szükséges; vagy melly szerint sokan szinte bizonyosnak tartják, hogy vétkeiket meggyónni ’s évenként legalább egyszer áldozni már most nem tartoznak a’ keresztények s a’ t. Ha ezen és más hasonló helytelen állítások tévelygésre vezetnék a’ nevendékeket: nem
