Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
leg jó, tetszéssel és némi gyönyörködéssel; azt pedig, mi erkölcsileg rósz, utálattal és némi borzadással hallgassa és tekintse. Továbbá az erényt mindig azon részről kell a’ nevendékkel láttatni, melly legkellemesebben tűnik szembe; mert az erénynyel is kapcsolvák némelly kelletnek, mellyeket tnegizlelvén nem könnyű lőlek megválni; sőt a’ meg nem romlott ember többre böcsüli azokat akármelly érzéki gyönyöröknél. Végre az egész dolgot úgy kell intézni, hogy a’ nevendék észrevegye: milly nagyra böcsüli tanítója a’ kerésztény erényeket, ’s milly nagy örömmel sőt gyönyörűséggel gyakorolja azokat. Mi különösen a’ vallási érzelmeket illeti: ezek helyesen miveltetnek, ha Istenről, Isten-iránti viszonyainkról és a’jövő életről a’józan észhez és a’ keresztény religióhoz alkalmazott fogalmak közöltéinek a’ nevendékekkel; ha ezek soha meg nem feledkeznek, milly boldog azon ember’ állapota, ki mintegy Istennel egyesülve, ezt mindig szem előtt tartja, minden gondolatának, érzelmének ’s tettének ezt teszi tanú- sőt bírójává; ha ugyanezek mindenkor megemlékeznek, hogy Krisztus és ennek példája szerint számtalan keresztény minden gondolatát, szavát ’s tettét a’ mennyei atya’ tiszteletére ’s dicsőségére intézé; ha végezetül a’ kisdedek az isteni tisztelet’ gyakorlására, az egyházi szokások’ és szertartások’ böcsülésére, a’ keresztények között bevett imádságok’ elmondására, a’ szentségek’ főleg pedig a’ penitentzi- atartás’és oltári-szentség’ ájtatos fölvételére szoktattatnak. Az üdvös érzelmek’ ébresztése után a’ tanító’ figyelmét megérdemli utóljára az akaratnak jóra vezérlése. E’ tárgyról hosszabban értekeznek az I. K. 69—71. §§-i. E’ helyen tehát egyedül azokat fogjuk érinteni, mik különösebben a’ kisdedek’ oktatását illetik. Mindenek előtt tanácsosnak ítéljük, hogy a’ kisdedek idején korán tiszteik’ teljesítésére és a’ rósz hajlamok’ féken-tartására szoktat- tassanak. Ezúton ugyanis annak eszközlése reménylhető: miszerint a’ nevendék először ugyan egyedül szokásból, de
