Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

38

mulasztatván természetesen az fog következni: hogy a’ kisdedek a’ religiónak legszükségesebb, és, úgy szólván, mindennapi tárgyait sem értik.

Miután ezeket általában előterjesztők; úgy látszik, a’ dolog’ természete azt kívánja, íiogy különösen is meghatározzuk és fölhozzuk azon tárgyakat, mellyek a’ kisdedek’ oktatása végett a’keresztény Hit-’sErkölcstudomány- ból, az egyházi Jog- és Történettanbúl haszonnal fölvetet- hetők. Azonban ki gondosabban szemügyre veszi: miszerint az alsóbb iskolákon kezdve a’ fölsőbbekig különböző korú, tehetségű és miveltségü nevendékekjönek elő: köny- nyen megegyez abban velünk, hogy alig állíthatni föl olly elveket, mellyek szerint határozottan ki lehessen mondani , hogy melly osztályban melly religioi igazságok előter- jesztendők. A’ józan ész, természetes okosság, a’ hallgatók’ tehetsége és egyéb körülmények ki fogják jelelni azon utat, mellyen a’ kisdedek’ tanítója bátorsággal járhat. Nehogy azonban e’ tárgyra nézve valaki méltó panaszra fakadhasson: e’helyen is fölhozzuk Weinkopf Józsefnek már előbb is dicsérettel említett eme’ munkáját: „Angewandte Katechetik“, és Fitzga Józsefnek, ki magát mindenben az előbbihez alkalmaztatja, szinte már előbb magasztalva emlékezetbe hozott e’ czinúi munkáját: „Schulkatechesen.“ Ezek mindketten világosan kimondják, és tettel megmutatják: mit kell a’ religióból az első, második és harmadik osztályú nevendékeknek előterjeszteni? Mind e’ mellett leginkább ajánljuk Gruber Ágostonnak már más helyeken is méltán ajánlott illy czimíí munkáját: „PraktischesHandbuch der Katechetik für KatholikenE’ munkának első részében jó renddel fölhozatnak azon tárgyak, mellyek a’religióból az elemi iskolába járó nevendékeknek előadandók. így az 1) tanítás arról szól, hogy Isten mindenek’ terem- tője; a’ 2), hogy Isten mindenek fölött jó; a’ 3), hogy Istennek szeretetböl tartozunk engedelmeskedni; a’ 4), hogy Isten mindenütt jelen van és mindentudó; az 5), hogy Is-