Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
34 fölhozásais segédül vetetvén; azután az elolvasott részecskében található hitágazatok és erkölcsi parancsok fejtessenek ki, és mutattassék meg, mit hol használhatni; ha továbbá példázatokat (parabolas), vagy liasonképeket (similitudines) kellene magyarázni, az ezekbe rejtett igazságot helyesen ki kell fejteni, és a’ hallgatók’ körülményihez kell alkalmazni; ha végre a’ magyarázat’ tárgya valaraelly csoda volna , figyelmeztetni kell a’ hallgatókat azon módra, mellyel Krisztus a’szegényeken segített, a’betegeket gyógyította, valamint azon következésekre is jó leszen őket figyelmesekké tenni, mellyeket valamelly csoda a’ keresztény religio’ megerősítésére és terjesztésére nézve szült vala. Végre az imádságos könyveket illetőleg szükséges szem előtt tartani: miszerint ezek közül leginkább azokat kell ajánlani ’s haszonra fordítani, mellyek tiszta keresztény tanitmányt és keresztény emberhez illő érzeményeket foglalnak magokban; ’s mellyekben minden szó, minden kifejezés olly világos, hogy a’ kevesbbé miveit olvasó is képes mindent érteni, képes mindenbe illőleg behatni. E- zen elvet nem csak a’tulajdonkép úgy nevezett imádságokra , hanem az egyházi énekekre nézve is szükséges szem előtt tartani; hiszen, ha a’ dolog’ természetét jól megtekintjük , az énekek is imádságok, ’s nem szűnnek meg i- mádságok lenni, ámbár költői szellem lebeg rajtok és versbe szedetvék. Legjobb volna, ha illyetén könyvek az egyházi elöljárók’fölvigyázása alatt jőnének létre, és ugyanazok’ tekintete által erösittetnének meg. Bizonyára ennek üdvös hatása lenne, ha kivált a’ kiadandó könyvek a’ hívek’ különféle osztályához és állapotához alkalmaztatnának. Dicséretre és követésre méltó példánk vagyon e’ könyvben: „Könyörgések és énekek, mellyek a’ vasárnapot és ünnepet előző estvéli ájtatosságra, a’ vasárnapi és ünnepi délelőtti és délutáni isteni-tiszteletre, a’ köznapi reggeli, vagy a tisztulás’ helyén szenvedő lelkekélt tartatni szokott
