Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

398 96. $-ban a betegek-körüli gondoskodásról általában mon­dottunk; ezeken fülül pedig a’ következükre vigyázhatni: óvakodjék a’ lelkipásztor ollyatén betegeket, kik a’ halál­ra el vaginák készülve, vagy legalább készek rendeléseket tenni, a’ halál emlegetésével inegszomorítani vagy épen ijesztgetni; inkább úgy ügyekezzék mindent intézni, hogy az illyen betegek földi és ürökké-tartó dolgaikat helyesen el­rendelvén , egészen a’ gondviselésre bízzák magokat, és békével, ájtatos lélekkel várják a’ dolog’ kimentét. Mi "pe­dig azon betegeket illeti, kik olly szin alatt, hogy a’ nya­valya nem veszedelmes, rendelkezni nem akarnak: ezek­nek legnagyobb szelídséggel és okossággal adja tudtokra a’ lelkipásztor, milly kétes állapotuk, üdvösen intvén egy- szer’smind őket: hogy helytelenül sőt oktalanul cselekszik azon ember, ki inkább kész magát a’ váratlan halál’ vesze­delmének kitenni, mint világi’s lelki dolgait, helyesen el­rendezni, ’s azután keresztény reménynyel eltelvén csen­des lélekkel elvárni: mit rendele felőle az isteni gondvise­lés. Elvégre azon betegeket tekintvén, kik nem akarnak penitentziát tartani, és a’ haldoklók’ szentségeit nem akar­ják fölvenni, vagy kik a’ másoknak okozott károkat nem akarják kipótolni, vagy kik a’ honi törvények’ értelme sze­rint nem akarnak végrendeletet készíteni, vagy ellenkező­leg kik mennyei reménynyel eltelvén életük’végét örömmel várják, igen, illyetén betegeket tekintvén, majd komoly hangon, mint egyházi férj-fiúhoz illik, majd mintegy a’bé­ke’ angyalának szavaival, ki jobb életre híja a’beteget, kell őket inteni, hogy a’ halál valószínűleg vagy bizonyosan nem sokára beköszöntem!. A’ nyavalya’ körülményeire nézve harmadszor figyel­met érdemel a’ nyavalya’ tartóssága. Ha a’ beteg, emberi belátás szerint, csak rövid időig élne: a’ lelkipásztor hall­gassa ki vétkeit, azután gerjeszszen szivében bünbánatot, továbbá, ha lehetséges, ébreszsze föl benne a’ hit’, remény­ség’ és szeretet’ indulatit, végre oldozza föl, sőt az oltár

Next

/
Oldalképek
Tartalom