Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
396 a’ halált szóba hozná: mondhatni neki, hogy a’ halál minden nyomornak véget vet, mellyekkel a’ szegényebb-sorsu embernek ez életben küzdenie kell; hogy a’ vagyontalannak sokkal könnyebb e’világtól megválni, mint a’ gazdagnak, ki tudniillik különféle kapocs által köttetik a’jelen élethez; hogy végre mennyországban legboldogabb életnek kell lenni, hiszen itt semmi rósz nem leszen, minden jó megleszen, Isten fog dicsértetni, ki mindennek mindene. 99. §. Befejezés. Mintán az előbbi §§-ban a’ beteg belső és külső állapotát tartottuk szem előtt: a’ fölvett rend’ természete kívánja , hogy e’ helyen a’ nyavalya’ körülményeit vegyük tekintetbe. Ezek között első helyen említendő a’ betegség’ oka. Ha a’beteg ezt meg nem határozhatná: azt mondhatja neki a’ lelkipásztor, hogy a’ nyavalya az isteni gondviselés’ bölcsesége szerint csak a’ beteg’ üdvösségére szolgálhat; hogy az ember természeténél fogva úgy vagyon alkotva, miszerint lassanként erejéből ki kell fogynia; hogy következőleg a’ nyavalyák részint természetes és örökségül vett gyengeségünkből, részint a’ levegő’ változásából és egészségtelen voltából, részint végre az ételben és italban tartandó mérték’ nem-ismeréséből származnak. Egyébiránt inthetni a’ beteget: betegségében ne hagyja el magát, hanem könyörögjön az Úrnak, és ő meggyógyítja a’ beteget, Jézus Sirák’ fia 38, 9. Ha pedig a’ betegséget mások’ köny- nyelmüsége vagy gonoszsága okozta volna: annak módja szerint sürgetni kell a’ beteget, hogy megbántóinak őszintén engedjen meg; ’s meg kell őt inteni, miszerint nincs tudva az ember előtt, melly neme az életnek vagy halálnak szolgál üdvöségére: és azért föl kell tennünk, mit Isten megenged, annak legiidvösségesebbnek kell lennie reánk nézve. Ha továbbá a’ beteg maga volna oka nyavalyájának, ha p. o. meggondolatlanság, torkosság, bujaság, vagy más
