Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
387 tornak is majd ezen majd azon módon kell a’ beteggel bánnia. Ha a’betegnek erkölcsi jelleme jó és jámbor: a lelkipásztor’ gondoskodásának oda kell irányoznia, bogy a’ beteg nyavalyája’ fájdalmait a’ keresztény erősség’, béketürés’, szelídség’ és Isten’akaratán való megnyugvás’gyakorlására használja; hogy így a’ jelen életre nézve érdemeket, a’jövendőre pedig örükké-tartó boldogságot szerezzen: bizonyára jó a’ betegnek szent Pál’ e’ szavaira emlékezni: „Nem méltók e’ mostani időnek szenvedési a’ következendő dicsőségre, melly megjelentetik bennünk“ Rom. 8, 18. Ha pedig a’ beteg erkölcsére nézve kétes-állapotú volna: mutassa meg neki a’ lelkipásztor, hogy a’ jelen élet a’ jövővel, az ember’ érdemei az örökké-tartóboldog- vagy boldogtalansággal szoros kapcsolatban vágynak; ez okra nézve a’ megtéréssel és az élet’megjobbitásával épen nem kell késedelmeskedni, sőt inkább legnagyobb gonddal azon kell lenni, hogy minél nagyobb és számosabb érdemeket szerezhessen az ember. Ezen fölül, ha talán jónak és hasznosnak látszanék, meginthetni a’ beteget, hogy a’ keresztény ember’ erénye nem egy két kötelesség’ teljesítésében, nem egy két jó tett’ gyakorlásában áll; hanem inkább hogy a’ jó keresztény minden kötelességét kész teljesíteni; minden tehetségére, gondolatára, kívánságára ’s tettére kész vigyázni; minden időben, minden helyen, minden állapotban kész jót tenni. Ez elannyira igaz, hogy ki csak egy két tisztét teljesíti, a’ többit pedig elmulasztja; vagy ki csak kiilsöképen tesz jót, belső állapotáról pedig épen nem gondoskodik: az a’ tulajdon értelemben vett keresztény erényt épennem gyakorolja, ’s azért ennek jutalmát, az örök boldogságot sem reményi- heti. Mi végre azon betegeket illeti, kiknek rósz erkölcsi állapotáról a lelkipásztor teljesen meg vagyon győződve: ezekre nézve teljes erővel azon kell lenni, miszerint az orvosok’ ígérete, a’ rokonok’ és jó barátok’ hízelgése a’ lelki- pásztort úgy reá ne szedjék, hogy a betegnek azokat kiszolgálni, mik az örök életet illetik, egészen elmulaszsza. 25* iá
