Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
379 ez mind a’ betegnek, mind a’ körülötte-lévőknek, mind magának a’ lelkipásztornak is nagy hasznára vagyon. 97. §. Azoknak magányos tanítása különösen, kik betegségük miatt érdemelnek figyelmet. Miután az előbbi §-ban azon elveket előterjesztők,mely- lyeket a’ lelkipásztornak a’ betegek-körüli gondoskodásra nézve általában szeme előtt kell tartania: most azon különös szabályokat fogjuk fölhozni, mellyek meghatározva bizonyos betegeket illetnek. Minthogy pedig a’ betegek’ természete és szüksége igen különböző; igen nehéz volna annyiféle szabályokat elöszámlálni, hányfélék magok a’ betegek, így tehát csak néhány szembetűnőbb eseteket fogunk a betegek körül szemügyre venni. Ezen esetek részint a’ beteg' állapotát, részint pedig a’ nyavalya’ körülményeit illetik. A’ beteg’ állapota vagy belső vagy külső. A’ belsöhez az ész, érzelem és akarat tartozik; a’ külső pedig a’ beteg’ korát, nemét, polgári állását és vagyonát illeti. Ha pedig a’ nyavalya’ körülményit tekintjük: ezekre nézve a’ nyavalya’ oka, okozata, tartóssága és külső jelei érdemelnek figyelmet. Ezek szerint mindenek előtt a’ beteg’ belső állapotát, ’s a’ belső állapotra nézve először is a’ beteg’ elmebeli műveltségét tekintvén, találtatnak a’ betegek között ollyanok, kik a’ religio’ dolgában nem eléggé jártasok, sőt tudatlanok; ezeknek a lelkipásztora’ religiónak főleg azon igazságait fogja elejekbe terjeszteni, mellyek vagy általában legszükségesebbek, vagy a’ beteg jelen állapotához legillöbbek; azután meg kell czáfolni ama’ balvéleményeket, mellyek a’ kerésztény erény’ gyakorlására nézve legveszedelmesebbek. Ezeken fölül szükséges, hogy a’ lelkipásztor, miután a’ betegnek illő tanítást ada, s miután a’ peniten- tziatartás’ szentségét, az oltári szentséget és az utolsó kenetét kiszolgáld, szükséges, hogy a’ beteget, ha a’ körülmények úgy kívánják, a’ halálra készítse. Egyébiránt, ha
