Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

368

az ítélet' végrehajtása előtt fölolvasott bírói határozatra és szavakra hivatkozik. Néha tanácsosabb a’ bűnös tetteit el- mellőzvén, általában adni intéseket, és röviden ugyan de nyomosán arról szólani, hogy az ember a’ roszra hajlandó, hogy az első véték’ elkövetése igen veszedelmes, és hogy igen könnyít a’ kisebb vétekről a’ nagyobbra átmenni, hogy az uralkodó szenvedély nagyon ártalmas, hogy következőleg azt korlátozni, ’s ha lehetséges, kiirtani vagy elfojtani szükséges, hogy az elhanyagolt religiónak vagy nevelésnek roszak következései, hogy a’ henye élet és rósz társaság sok roszat szül, hogy sok ártatlan csábítás által vetemedik el ’s a’ t. Ezen és más hasonló tárgyakból erkölcsi tanulmányokat következtethetni, és mindent a’ hallgatók’ hasznára fordíthatni. Egyébiránt a’ kivégzett szerencsétlen rokonit és egyébb hozzá-tartozóit íigyekezzék a’ lelkipásztor vigasztalni és földeritni, különösen tudtokra adván: miszerint ezen polgári szenny az okos emberek előtt az ártatlan nokonok’ és ismerősök’ böcsiiletének semmit sem árt, hogy az Isten’ akaratán, ki talán ezúton kívánja a’ szerencsétlen’ üdvösségét eszközölni, teljesen meg kell nyugodni; hogy végre sokkal jobb a’ szerencsétlennek illy módon kivégeztetnie, mint hirtelen, és talán vétkes állapotban tisz- teségesen meghalnia. Befejezésül megjeleljük, hogy azokat, miket mi a’ foglyok-iránti gondoskodásról e’ helyen két, három §§-ban mondánk, két ide tartozó munka bővebben terjeszti elő, sőt különös esetekre alkalmazza: egyiknek czime ez: „Lelki Kalauz. Irta Negyedes Pál, győri püspökségbeli egyházi pap. Komáromban, 1801.“ A’másiké pedig, melly az előbbinél teljesebb és tökéletesebb , e’ szavakból áll: „Munkás lelkipásztor a’ betegek, haldoklók és rabok mellett. Pesten, 1821.“