Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
248 anyagáról, mondottnnk: vagyis a fölehb említett tárgyakat épen azon renddel, mellyet mi követtünk, kell előterjeszteni. Ezen rendtől azonban, véleményünk szerint, két esetben elállhatni: először ha a’ távozni akaró nem annyira valainelly világi jó’ elnyerése végett, mint inkább a’ religio körül eredett kétségei miatt akarja elhagyni a’ közönséges keresztény anyaszentegyliázat; ugyanis illyen esetben mindenek előtt a’ kétségeket kell eloszlatni, mi megtörténvén a’ habozás önként meg fog szűnni. Azonban a habozás’ megszüntetése után nem kell mindjárt fölhagyni az oktatással; sőt inkább okosan körül kell nézni, ha nem forognak e még főn némelly nehézségek, és ha ezen nehézségek nem onnan erednek e, hogy a’ tanítandó a' keresztény katholika religio’ tanitmányában nem eléggé jártas ? Ha mind ez tudva vagyon, a’ tanítandó’ elméjét meg kell szabadítani a’nehézségektől; a’ szükséges ismereteket pedig közölni kell vele. Második eset, midőn a’ fölebb kijelelt rendtől távozni szabad, akkor adja magát elő ; midőn kisdedeket és tudatlanokat kell tanítani: ugyanis illyen esetben vagy a’ katechismus’, vagy az apostoli hitvallás’, vagy egyéb legszükségesebb tárgyak’ rendét követhetni. De továbbá a’ lelkipásztor’ készüléséhez tartozik még az előterjesztendő igazságok nyelvbeli előadása, ’s azután megtanulása: melly két neme a’ készülésnek annál szükségesebb leszen, minél miveltebb elméjére nézve az, ki a’ keresztény katholika hitet más valamelly vallással föl akarja cserélni. Miután az oktatás olly módon, mint most leírtuk, il- lőleg bevégeztetett, sőt, hogy annál inkább emlékezetben maradjon, többször ismételtetett is: a’ távozni akaró vagy megváltoztatván szándékát a közönséges keresztény anya- szentegyház’ kebelében megmaradand, vagy pedig előbbi erősen föltett szándékához képest kilép a’ katholikusok közül és eltávozik. Az első esetben, az oktatásnak szerencsés bevégzése után, buzdítani kell öt, hogy adjon Isten-