Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

228

a’ í. buzdítsa és sürgesse Őket, hogy igaz lélekkel alázzák meg magokat, mindenkor szemük előtt tartván: miszerint áldozat Istennek a’ keserves lélek; a’ lörödelmes és alázatos szivet Isten meg nem utálja Zsolt. 50, 19.; miszerint azután Isten a’ kevélyeknek ellenek áll, az alázatosoknak pedig malasztot ád Pét. I. Lev. 5, 5. Egyébiránt a’ hívek’ ezen osztályát még azon esetre is, ha talán szegényebb- sorsuak volnának, a’lelkipásztor, mindazáltal mások’sérelme nélkül, becsülje és szeresse, hogy mások ezen példa által üsztünöztetve a’ jóban előbbmenni és gyarapodni ügyekezzenek.

65. §. Azoknak magányos tanítása, kik a’ religió- ban kevesbbé jártasok.

Sokan vágynak a’ keresztény hívek között, kik különféle okra nézve szent religiónk’ főbb czikkelyeiben járatlanok: így némellyek’ elméjek’ gyengesége és belátásuk’ csekélysége miatt, mások a’ hiányos tanítás és nevelés miatt, ismét mások öngondatlanságuk miatt nem tudják azt, mit a’ religióra nézve tudniok kellene. Illyeneknek az egyházi beszédek által közlendő nyilványos tanítás csak azért sem elegendő, minthogy ez a’ religio’ főbb czikkelyeinek tudását már fölteszi; és így szükséges nekik a’ magányos oktatás. Először is tehát mi a’ gyönge- ’s tompa-elméjüe- ket illeti: hogy ezeket is tanítani ’s pedig magányosan tanítani szükséges, vagy abból kitűnik, miszerint ezen, szánakozásra méltók között sokan vágynak ollyanok, kikben az erkölcsi érzés a’ mindennapi társalkodás által úgy ki- fejlik, és úgy kiiniveltetik, hogy a’jó és rósz hajlamokat és tetteket egymástól helyesen megkülönböztetik, és ezen kiilönböztetés miatt méltán Ítélet alá esnek. Azután az is bizonyos: miként ezen szerencsétlenek rendszerint magokra hagyátvák, néhanéha nagyobb vétkekre vetemülnek, raellyek által nem csak másoknak s ollykor talán a’ küz-