Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
206 teletet megadja, hogy háláját a’ vett jótéteményekéit meg- liizonyitsa, hogy a’ jelen élet’ és földi javak’ múlandóságát a’ liivek előtt fölvilágosítsa, hogy a' hallgatók’ figyelmét a' földiektől elvonván a’ mennyeiekre függeszsze, hogy végre a’ keresztény népet az erények’ követésére és a’vétkek kerülésére buzdítsa, és hogy a’ megholtakért a- buzgó imádságot ajánlja. Mi az első-rendű halotti beszédeket különösen illeti: némellyek ezeket ünnepélyes halotti beszédeknek nevezik; minthogy ezek olly emberek fölött mondatnak, kik az egyházra vagy a’ hazára nézve magokat jelesen kitünteték. Ezen beszédekre nézve a’ hitszónok a’ következőkre tartozik vigyázni: először a’ megholtat olly módon dicsérje, hogy a’ hizelkedésnek csak árnyéka se látszassék a’ beszédben ; ez okra nézve a’ megholtnak tetteiről lévén szó, az igazságtól csak egy hajszálnyira sem szabad eltávoznia. Másodszor a’ megholtnak minden ollyan tettét, melly valami okra nézve kitünőbb vala, dicsérettel említse; kivált pedig azon dicsőbb tetteit el ne hallgassa, mellyek által főleg hivatala’ körében tünteté ki magát; mivel senki felöl soha szebbet nem mondhatni, mint mikor az igazság’sérelme nélkül azt állítjuk valaki felől, hogy tisztében lelkiismeretesen ’s pontosan eljárt. Harmadszor a’ megholtnak nem nyilványos hibái hallgatassanak el; a’ nyilványosak pedig , mellyeket el nem mellőzhetni, fölhozattathatnak ugyan, de úgy, hogy a’hallgatók észre vegyék, miszerint ezen hibák csak emberi gyarlóságból eredtenek, és miszerint a’ megholt sanyarú penitentziát tarta miattok; ezen fölül megemlíthetni azt is, hogy a‘ megholtnak hibás tettei erényeihez képest ha egészen el nem enyésznek is, legalább csekélységeknek vetethetnek. Negyedszer ha oly- lyan ember fölött kellene tartani halotti beszédet, kinek több-rendbeli hibás tettei közönségesen tudatnak, és ki élte’ végső pontjáig a’ penitentziának és megtérésnek semmi jelét nem adta: dicsérettel emliítethetnek testi vagy lelki
