Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
192 dogságos Szűzről tartandó beszédek felől: ezek annál több gondot szereznek a’ hitszónoknak, minthogy esztendőt által gyakran előfordulnak. Mivel azonban, a’ szentirás’ tanúsága szerint, Mária malaszttal teljes, vagyis minden erénynek és tökélynek Isten’ kegyelméből birtokosa : tanácsos leszen a’ szűz Anyáról tartandó beszédekben majd ezt majd azt az erényt kiválasztani, a’ boldog Asszonyhoz alkalmazni, és a’ hallgatóknak követés végett ajánlani. Ezen beszédekben még arra is különös gondot kell fordítani, hogy azt ne állítsuk bizonyosnak és az anyaszentegy- ház’ csalliatlan tanitmányának, mi nincs eléggé meghatározva, és csak egy két egyházi tanító’ véleményén vagy állításán alapul. Harmadik helyen azon beszédekről szólhatunk, mely- lyek nagyböjtben szoktak tartatni. Ezen beszédekre nézve a’ következőket gondoljuk megjegyzendőknek : mivel a’ negyven-napi böjtöt a’ végett rendelé az anyaszentegyház, hogy a’ hívek nein csak az étkektől, hanem a’ rósz vágyóktól és vétkektől is tartóztatván magokat a’ husvét’ megiil- lésére üdvösen készüljenek: látható, miszerint a’ lelkipásztor az által alkalmazandja magát leginkább az anyaszentegyház’ szándékához, ha olly egyházi beszédeket tartand, mellyek által a’ liivek az erény’ követésére és a’ vétkek’ kerülésére indíttathatnak. Hogy pedig e’ czélt elérhesse, nem csak az ékesszólás’ szabályait általában szem előtt kell tartania; hanem különösen olly tárgyakat kell választania, mellyek mind a’ böjti napok’szentségének, mind a’ hívek’ várakozásának megfeleljenek. A’ hitszónokok hat, hét beszéd’ tárgyául különféle tárgyakat szoktak választani, egyik ezt másik amazt szokta fölvenni. Némellyek Urunk’ kínszenvedéséről, mások a’ penitentziáról, vagy a’ vétkekről és erényekről, vagy a’ négy utolsó dologról, vagy az Isten’ tökélyeiről, vagy Krisztus’ szavairól a’ keresztfán, vagy más hasonló tárgyakról értekeznek. Urunk’ szenvedéséről lévén szó, először úgy intézhetni a’ dolgot, hogy
