Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
143 dent hanyagon végezzen ; nehogy a’ beszédet mintegy esetikép, és, úgy szólván, vaktában tartsa. Az aljasság ugyanis igen távol vagysn az egyházi beszédek’ méltóságától; különben is a’ beszéd népszerű lehet a’ nélkül, hogy egészen a’ köznép’ szájából vetessék. A’ készület pedig csak azért is szükséges, hogy az egyházi szónok a’ hívek’ minden osztályának valami hasznosat mondhasson, hogy azután a’ religiót, ha csak egy szóval is, soha meg ne sértse. A’készületlen szónokkal ugyanis könnyen megtörténhetik, hogy valami haszon- talanságról értekezzék; vagy hogy egyenyesen hibát kövessen el. 44. §. Azon jelek, mellyek által a’ jól elkészített beszédet a’ hallgatókkal helyesen közölhetni.- Azokhoz, miket az I. K. 81—83. §§-ban a’ szavalásról, tagj ártatásról és írásról általában mondottunk, az egyházi beszédeket tekintve különösen ezeket adjuk ; névsze- rínt a’ szavalásra nézve a’ következő észrevételek hasznosok lehetnek: mindenek előtt az egyházi beszédek’ természete épen nem kívánja, hogy a’ szónak természetes ejtése az egyházi beszéd’ elmondásakor mintegy kivetkezvén természetéből egészen elváltozzék; ez okra nézve hibáznak azok, kik, mihelyt a’ szószékre föllépnek, szavuk’ hangját, hajlását, ejtését tüstént megváltoztatják, gondolván, ha ezt nem teszik, talán nem is prédikálnak. Azután tartsa szem előtt a’ szónok, hogy a’ beszéd’ különböző részeihez képest a’ szavalásnak változnia szükséges : így a’ bevezetésben, mikor kiváltkép a’ bevezetés nem rohanó hanem szabály-szerű, a’ szónak csendesnek kell lennie, és halkkal kell folynia; mert semmi nem kellemetlenebb, mint mindjárt a’ beszéd’ kezdetén inkább kiábálni, mint tisztesen fölszólalni: az állításban legyen a' szó világos és különböztetett : a’ bizonyításban legyen erőteljes és férfias: a befejezésben legyen élénk, tüzes és gyorsan folyó. Ennél
