Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

czáfolnia, a’ szomorúkat vigasztalnia szükséges, győző és indító okokkal, jeles mondásokkal, hasonlatosságokkal, példákkal és más illyesekkel hőven el legyen látva. Végre a’ miveit beszélő tehetség és az ékesszólásban jelesb előmenetel ’s nagyobb gyakorlottság is szükséges; az első szükséges azért, hogy gondolatit folyvást, határozottan, szabatosan és a’ körülállásokhoz alkalmazva tudja előadni; a’ második pedig azért, hogy mindent világosan’s elevenen kifejezhessen, mások’ értelmét az előterjesztettekről meggyőzhesse, másokban üdvös érzelmeket gerjeszthessen, ’s mások’ akaratát úgy, mint a’ körülállások kívánják, e’ vagy a’ részre hajthassa. Valóban valamint a’ homályos, lankadt ’s mindenerő nélkül szüköldökő beszéd, úgy az előadás olly hiányos állapota, hogy az üres szavak’ sokasága, a’ képes kifejezések’ összehalmozása, a’ föllengő mondások’ játéka kerestetik inkább, mint sem az erőteljes szavak, nyomos okok és átmelegült érzelmek, igen az illyetén hiányos előadás a’ lelkipásztort azon őzéitől, mellyet kitűzött, vagy kitűznie kellett, messze eltávolítja.

13. §. A’ lelkipásztornak szükséges elmebeli tulajdonok, tekintvén névszerint a’ különféle ismereteket és tudományokat.

Minden, böcsiiletét igazán szerető ember, ha kivált a’ köztársaság által minden szükségesekkel állapotához képest illően elláttatik, fő gondjai közé számítja; hogy a’ köréhez tartozó ismereteket és a’ hivatalbeli kötelességeinek hív teljesítését illető ügyességet megszerezze: így tehát a’ lelkipásztornak is, ki a’ társaság által a’ religioi igazságok’ tanítójának rendeltetett, legnagyobb szorgalommal minden erejét arra kell fordítania, hogy, mielőtt az egyházi hivatalt fölvállalja, a’ szükséges világi ’s egyházi tanulmányokban eléggé jártas legyen. Mit a’ követ