Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
370 tása netalán nehezebben esnék, vagy a’ tanulásra elegendő idő nem volna; kár lenne magát a’ szavakhoz kötni, és sokkal jobb leszen a’ szükséges és hasznos dolgoknak meg- jelelése után az illő szavaknak eltalálását és választását a’ szavaiénak természeti tehetségeire hagyni. Ez okra nézve vágynak ollyanok, kik azt állítják, hogy soha sem jó szolgai módon a’ szavakhoz ragaszkodni, mert különben köny- nyen megtörténhetik, hogy egy szónak elfeledése miatt az egész beszéd’ fonala meg szakadjon, vagy legalább a’ szabad és egyenes szavalás gátoltassék: így tehát sokkal jobb leszen a’ dolgot lígy tanulni meg, hogy, ha egy két szó vagy egy két körbeszéd nem jutna is eszünkbe, zava- rodás nélkül folytathassuk az oktatást. Miután a’ lelkipásztor a’ helyesen elkészített munkát a’ szerint, mint eddig mondottuk, illően megtanulta; nincs egyéb hátra, mint hogy azokat, miket megtanult vala, czélszerűleg elmondván a’ hallgatókkal is megismertesse. Minthogy azonban a’ kész oktatásnak helyes elmondása csak hosszabb gyakorlás és szorgos műgond által eszközölhető: majdnem szükségesnek látszik, vagy legalább a’ fiatal lelkipásztorra nézve igen hasznos leszen , hogy, mielőtt a’ dolog közönség elejbe vitetik, először magányosan, azután pedig egy két értelmes ember előtt próbaképen el- mondassék. Bizonyára a’ kész munkának illyetén elöleges elmondása és próbálása, ha kiváltkép a’ tapasztalt emberek’ intése és utasítása szem előtt tartalik, igen nagy haszonnal jár. Miket mi a’ jelen és előbbi §-ban a’ lelkipásztornak gondos készüléséről bővebben kifejtettünk: azokat PowondraTamás József (Systema Theologiae Pastoralis. Viennae, 1818. íl. K. 226. 1.) össze foglalván teljes készülésnek nevezi. Azon esetre pedig, ha a’ teljes készülésnek egyik vagy másik része kimaradna, ugyan Powondra’ véleménye szerint a’ készülés csonka leszen. De még a’ csonka készülésben is bizonyos fokokat különböztethetni: így ?• o.
